Sokáig az a vélemény terjedt el róla, hogy a szegény ember tehene. Az utóbbi években azonban felértékelődött a kecsketejből készült termékek szerepe az emberi táplálkozásban. Hazánkban elsősorban tejtermelése miatt tartjuk, azonban sok helyen húsáért is tenyésztik. Médiaállomány
A kecske elnevezése kor, ivar és hasznosítás szerint: - gödölye: fiatal nőivarú kecske - anyakecske: nőivarú kecske - gida: fiatal hímivarú kecske - bak: hímivarú kecske - ürü: ivartalanított hím kecske
A jó körülmények között tartott anyakecskék tejtermelése elérheti akár a 800-1000 kg-ot is 270-300 fejési nap alatt. A hazánkban tenyésztett faják a következők:
Napjainkban elsősorban sportcéllal és hobbiból tartjuk a lovakat, mezőgazdasági igavonása háttérbe szorult. Médiaállomány
A ló elnevezése kor és ivar szerint: - szopós csikó: az újszülött csikó a választásig - választott csikó: választástól 1 éves korig - évjárat csikó: 2-3-4 éves csikó - kifejlett ló: 4,5 éves kortól - kanca: nőivarú ló - mén, csődör: a hím ivarú ló - herélt (paripa): az ivartalanított hímivarú ló
Hasznosítás szerint megkülönböztetünk különböző típusokat:
- hátas ló: nyereg alatt versenyre, sport és szórakoztatási célra használják (ugró-, díj-, military ló)
- hámos ló: kocsiban használt ló. Ezeknek létezik könnyű és nehéz típusa. Verseny-, sport- és igáslóként használják őket
- vágóló: húsáért értékesített, kiselejtezett egyedek és vágócsikó
Vérmérséklet szerint megkülönböztetünk két fő típust: 1. Melegvérű lovak: finomabb testfelépítésű, mozgékony, igényes fajták. Lassúbb fejlődésűek, de hosszabb élettartalmúak. Ide tartoznak:
2. Hidegvérű lovak: nagy testtömegű, nyugodt vérmérsékletű, lassú mozgású, gyors fejlődésű, rövidebb élettartamú fajták. Ide tartozik például a magyar hidegvérű. Médiaállomány
TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003 Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt
Sokoldalúan hasznosítható gazdasági háziállat. A tehéntej és a belőle készített termékek fontosak az ember kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozásában. Húsa ízletes, fogyasztása kedvező. Az említett két fő terméken kívül jelentősek még a bőréből előállítható produktumok, illetve a marhatrágya alkalmas a növénytermesztésben, a kertészetben a talaj termőképességének fokozására. Médiaállomány
A szarvasmarha elnevezése kor, ivar és hasznosítás szerint: - borjú: az újszülött állat fél éves koráig - üsző: fiatal nőivarú állat az első elléséig - tehén: az üsző ellés után - bika: hímivarú állat - hízó üsző, hizo bika: hízlalásra beállított növendék - tenyészüsző, tenyészbika: tenyésztésre szánt növendék - tinó: fiatal, ivartalanított hímivarú szarvasmarha - ökör: kifejlett korban ivartalanított hímivarú szarvasmarha
Haszonsítás szerint tehát megkülönböztetünk tej-, hús-, és kettős hasznosítású szarvasmarhát.
A tejhasznosítású szarvasmarha gyengébben izomolt és nagyobb, teknő alakú tőggyel rendelkezik, jelentősen több tejet termel, mint más hasznosítású egyedek. A tejet adó tehenek testtömege átlagosan 400-700 kg között mozognak. A tejtermelésük 4000-8000 kg/év között alakul, tehát egy év alatt saját súlyának tízszeresét is képes megtermelni! Az ide tartozó leggyakoribb fajta Magyarországon az általában fekete-fehér színezetű holstein-fríz. Médiaállomány
A húshasznú szarvasmarha testfelépítése robosztusabb a tejhasznosításúnál, annál sokkal jobban izmolt, a tehenek tőgye kisebb. A tehenek átalgos testtömeg 500-800 kg, éves tejtermelésük 600-1200 kg között mozog. Ide tartozó leggyakoribb fajták:
A kettős hasznosítású szarvasmarha az előbbi két típusnak a köztes formája. A tehenek átlagos testtömege 600-700 kg körül alakul, éves tejtermelésük 3500-4500 kg. Az ide tartozó leggyakoribb hazai fajta a magyar tarka szarvasmarha (tarka). Médiaállomány
Az előbbiekben felsoroltakon kívül meg kell említenünk az őshonos magyar szürke szarvasmarhát, amely hazánkban hosszú időn keresztül az uralkodó fajtának számított. Valódi hungarikum, amely szépségével, szilajságával, őserőt sejtető impozáns megjelenésével az Alföld világszerte ismert jellegzetességeihez tartozik. Médiaállomány
TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003 Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt
Elsősorban húsáért (bárány), tejéért és gyapjáért tartjuk. Tartása egyes területeken a környezetkímélő gazdálkodás nélkülözhetetlen feltétele. Médiaállomány
A juh elnevezése kor, ivar és hasznosítás szerint: - bárány: az újszülött állat neve három hónapos koráig - választott bárány: három hónapos kortól egy éves korig - toklyó: egy éves kortól két éves korig - jerke: még nem ellett nőivarú juh - anya: kifejlett, már egyszer ellett nőivarú állat - kos: hímivarú juh - ürü: ivartalanított hímivarú juh
A juhokra nagyon sokszor használjuk a birka elnevezést is, amely eredetileg az idegen, nem őshonos, finom gyapjas juhok megjelölésére szolgált.
Hasznosítás szerint megkülönböztetünk hús-, tej- és vegyes hasznosítású juhokat.
A húsfajták egyoldalúan hústermelésre kitenyésztett, jó húsformájú, viszonylag nagy testtömegű fajták. Az anyajuhok testtömege 60-80 kg közötti, általában ellésenként egy vagy két bárányt hoznak a világra. Gyapjútermelésük 2,5 - 5 kg. Idetartozó fajták:
A tejelő fajták kevésbé izmolt, kifejezetten tejtermelésre tenyésztett fajták. Az anyajuhok testtömege 40-90 kg között alakul, tejtermelésük 150-600 kg 220-260 fejési nap alatt. Az ide tartozó fajták:
A vegyes hasznosítású fajtacsoportba tartozó juhok rendelkeznek a legmagasabb egyedszámmal Magyarországon, amelyek közül a magyar merinó a legjelentősebb. Ezeknél jelenleg a hús- és a gyapjútermelés két fő hasznosítási irány. Az anyajuhok testtömege 40-80 kg közötti, amelyek 4-10 kg gyapjút adnak egy nyírás alkalmával. Médiaállomány
Az előbbiekben felsorolt fajtákon kívül meg kell említenünk az alábbi őshonos fajtákat:
Hortobágyi racka (amely rendelkezik fehér és fekete színváltozattal) Médiaállomány
Fürge gyík: Széles körben elterjedt eurázsiai hüllőfaj. Bár neve különleges gyorsaságra utal, valójában a lassabb mozgású gyíkok közé tartozik. Európa északi és mediterrán területeiről hiányzik, keleten viszont egészen a Bajkál-tóig előfordul. Magyarországon általánosan elterjedt faj. Élőhelyét tekintve nem válogatós, de a magas füvű, nedvesebb területeket különösen kedveli. Táplálékát különféle ízeltlábúak képezik: pókok, lepkék, egyenesszárnyúak stb. A fürge gyík október elejétől március elejéig telel valamilyen fagymentes helyen, farönkök között, lyukakban. A fürge gyík általában 20-23 centiméter hosszú, de akár a 27 cm-t is elérheti. Teste zömök, farka ellenben meglehetősen hosszú. Végtagjai vastagok, feje széles és rövid. A nemek méretüket tekintve hasonlóak, de színezetük alapján könnyen meg lehet őket különböztetni: a hímek oldala és lábai fűzöldek, a nőstényekéi azonban világosbarnák. A mintás háti rész mindkét ivar esetében barnás színű, ezen foltokból összeálló, fehérrel pettyezett és csíkozott gerinccsík húzódik. Közvetlenül nem veszélyeztetett faj. Emberi részről leginkább az élőhelyek pusztulása és elszigetelődése befolyásolhatja károsan az állományát. Számos természetes ellensége van, többek között a rézsikló, egerészölyv, a sün és házimacska. Magyarországon, mint minden hazai kétéltű és hüllő, a fürge gyík is védett. Eszmei értékét 10 000 forintban szabták meg. Médiaállomány
Házi egér: A házi egér Északnyugat-Afrika, Spanyolország és Kelet-Ázsia sztyeppjeiről és félsivatagaiból származő emlős faj. A lakóházak közvetlen közelében a világon mindenütt megtalálható. A szabadban bozótosokban, gabonatáblákon és dűnék között él. Magyarországon is közönséges. Kelet-Európában, nyáron az egyes populációk mezőkön és réteken tanyáznak, de az ősz beálltával lakóépületekbe és padlásokra húzódnak. Tápláléka magvak, gabona és emberi élelmiszerek; eredetileg csak vadon növő füvek magvaival táplálkozott, étrendjét rovarokkal egészítette ki. Veszélyes lehet az ember egészségére nézve: ürülékében betegségeket okozó csírák tenyésznek. Legfőbb ellenségei: a macska, a nyest és a gyöngybagoly. A házi egér fej-törzs-hossza 7-10 centiméter, a farok rövidebb a törzsnél, testtömege körülbelül 30 gramm. Színe a sárgásbarnától a szürkésfeketéig terjedhet. Látása nagyon gyenge, viszont szaglása kifinomult, hallása fejlett. Kisebb-nagyobb családi közösségekben él, rendkívül szapora, 6 hetenként 8-10 utódot képes világra hozni egy egérpár. Érdekesség, hogy a második legnagyobb egyedszámú emlősfaj az ember után. Az egeret használják leggyakrabban a laboratóriumi kísérletekben is. Médiaállomány
Keleti sün: A legnagyobb testű hazai rovarevő emlősünk. Közép-, Délkelet- és Kelet-Európában honos, de keleten egészen Szibériáig megtalálható. A Kárpát-medencében egyetlen sünféle él, a keleti sün. Európa nyugati felén ugyanakkor kizárólag a hozzá megtévesztésig hasonló európai sün fordul elő. Magyarországon leggyakrabban csak a sün névvel jelölik. Éjszakai életmódot folytat. Dús aljnövényzetű, ritkás erdőkben fordul elő, de mindenekelőtt cserjésekben, települések környékén él, sőt, még belvárosi parkokban is megtalálható. Szívesen elfogadja a szabadba kirakott ételt is. A keleti sün számára az év egy aktív időszakra és a téli álom idejére tagolódik, amelyet avarból készült alomban tölt el. Tavasszal bújik elő, amikor a külső hőmérséklet már elég magas. Az állat tápláléka főként földigilisztákból és csigákból áll, de más kisebb állatokat is fogyaszt, például sáskákat, földön fészkelő madarak fiókáit, gyíkokat, de néha dögöket vagy lehullott gyümölcsöket is eszik. Időnként tojások is szerepelnek étlapján. A keleti sün testhossza legfeljebb 35 centiméter, testtömege 400-1900 gramm. Kültakaróján a szőrszálak között sűrűn elhelyezkedő fekete-fehér gyűrűs, hegyes tüskék vannak. Mellét fehér bunda borítja. Bőrizomzata fejlett, ezért veszély esetén tüskés labdává tud gömbölyödni. Védett, természetvédelmi értéke 25000,-Ft. 2014-ben az év emlőse volt. Médiaállomány
Kis patkósdenevér: Európai denevérfaj, Magyarországon a leggyakoribb denevér féle, amely majdnem minden barlangban előfordul. Ez a repülő emlős nyaranta szürkületkor jár vadászni repülő rovarokra. Nappal barlangokban, padlásokon pihen, vagy kihelyezett denevérodúban búvik meg. Gyors, szaggatottnak tűnő, cikázó röpte hasonlít a nagy patkósdenevérére, mégis könnyedebb. Csoportokban, alacsonyan repülve (1-5 méter) vadászik a fák között. Tápláléka kis bogarak, legyek, éjjeli lepkék és pókok. Átlagosan 10 kilométeres körzetben mozognak, de 30-40 kilométerre is elkóborolhatnak. Élőhelye ritkás erdők, kultúrtájak, elszórt facsoportokkal. A rossz idő beálltával 50-100 fős csoportokban alszanak téli álmot. Az európai patkósdenevérek közül a legkisebb faj. A kis patkósdenevér testhossza 3,5–4,3 centiméter, farokhossza 2,4–3 centiméter, magassága 0,75 - 1,05 centiméter, alkarhossza 3,4–4,1 centiméter és testtömege 3,5-10 gramm. Bundája szürkébb, mint a nagy patkósdenevéré. Szárnyfesztávolsága arasznyi. Füle viszonylag kicsi. Orrlebenyén a nyereg elölről nézve tompa ék alakú. A többi fajtól eltérően a szárnyával betakarózva alszik. Magyarországon védettség alatt áll. Médiaállomány
Közönséges vakond: A közönséges vakond elterjedési területe Európán kívül Ázsián keresztül Japánig terjed. A mocsaras, köves, szikes területek és az intenzíven művelt szántóktól eltekintve szinte minden élőhelyen megtalálható Magyarországon ez az emlős. Tartózkodási helyét ő maga árulja el túrásaival, melyek a földalatti járatkészítés melléktermékeiként feleslegessé vált, morzsolt talaj felszínre tolt kupacai. A felszínen viszonylag ritkán figyelhető meg. A kiskert tulajdonosok a vakondtúrások felbukkanása miatt nem mindig örülnek megjelenésének, mivel nem tudják, hogy egy-egy példány hatalmas mennyiségű kártevő rovart pusztít el táplálkozása során. A vakond nem tart téli álmot, hanem mozgásban van, táplálékot keres. Fagyott talaj esetére élelmiszerkészletet gyűjt. A vakond teste 12-16 cm hosszú, hengeres. Az életmódjához illő erős mellső ásólábakkal rendelkezik. Szemei aprók, fülkagylójuk nincs, azonban hallása kitünő. Szaglása teszi képessé az állatot a táplálék felfedezésére, anélkül, hogy azt látná vagy megérintené. Testét fedő bársonyos, tömött szőre egyöntetűen koromfekete. A Kárpát-medencében a teljesen sárgásfehér vagy tiszta fehér színű példányok sem ritkák. Ahol kárt okoz (például a gyökerek elrágásával), ott sem szabad megölni, mivel védett állat. Távoltartásához korszerű módszer az elektromos vakondriasztó használata. Médiaállomány
Nyest: Eurázsiai emlős kisragadozó. Eltejedési területe Spanyolországtól Közép- és Dél-Európán át, Közép-Ázsiáig, Mongóliáig és a Himalája vidékéig tart. Európában a Földközi-tengeri szigetek java részéről hiányzik. Legvárosiasabb ragadozó vadállatunk, amely az egész országban elterjedt. Egyébként a sziklás, nyíltabb területeket kedveli. A magashegységekben is megtalálható, a nyári hónapokban akár 4000 méter magasságig is felhúzódik. Gyakran megjelenik a városokban, sőt megtelepedhet az épületekben is. Ügyesen mászik, de ritkán megy fel magas fákra. Főleg szürkületkor és éjszaka mozog. Hatékony vadász, tápláléka gerinctelenekből, rágcsálókból, madarakból, tojásokból áll, de szereti a gyümölcsöt is. Testhossza 40–54 cm, farokhossza 22–30 cm, testtömege 1,1-2,3 kg. Karcsú testalkata és viszonylag rövid lábai vannak. Szőrzete barnás színű. Jellegzetessége a nagy fehér mellfolt, mely egyben a legfőbb megkülönböztető jegye a nyuszttól, melynek mellfoltja narancssárgás színű. Orra világos színű, talppárnái szőrtelenek. A településekre beköltöző állatok természetes ragadozó hiányában gyorsan elszaporodnak. A védekezésre sokféle módszer terjed, de ezek egyike sem nyújt biztos védelmet a legeredményesebbnek az élve befogást tartják. Nem védett állat. Médiaállomány
Vízisikló: Közismert és elterjedt hüllő. Nevével ellentétben nem szorosan a vízhez kötődik. A vízisikló nagy területen, az Atlanti-óceántól a Bajkál-tóig megtalálható az északi területek kivételével. Hazánknak leggyakoribb kígyó faja. Elsősorban lassabb folyóvizek, tavak, holtágak, mocsarak mellett él, de kavicsbányákban, lápokban és víztől távolabb is előfordul sík-, domb- és alacsonyabb hegyvidéken egyaránt. A faj ügyesen közlekedik mind a vízben, mind a szárazföldön. Elsősorban nappal vadászik. Táplálékát kisebb termetű gerincesek képezik: különféle halak és kétéltűek, kiváltképpen békák. Mérget nem termel, bár ha megriasztják, fenyegetően sziszeghet. Késő ősszel száraz és meleg téli rejtekhelyet keres, ahonnan csak márciusban merészkedik elő. A nőstények rendszerint nagyobbak a hímeknél: ez utóbbiak hossza ritkán éri el az 1 métert, míg a nőstények a háborítatlan vidéken akár 1,5 méteres hosszt is elérhetik. Színezete változatos: ormós pikkelyű háta zöldes- vagy kékesszürke (gyakoriak a fekete példányok), a sötétszürkés haspajzsok széle csontfehér. A háton páros fekete pontsor fut végig. Egyik legjobb azonosítójele a tarkó két oldalán látható félhold alakú, sárga, fehér vagy ritkábban vörös folt, amely azonban számos egyedről hiányozhat. Magyarországon védettséget élvez. Médiaállomány
Vörös róka: A legelterjedtebb szárazföldi ragadozó. Megtaláljuk az északi sarkkörtől kezdve egészen a mediterrán vidékekig, Közép-Amerika és Észak-Afrika néhány részén át, beleértve a nagy ázsiai sztyeppeket is. Magyarországon mindenhol előfordul, alkalmazkodóképessége egészen kiváló: ahogy természetes élőhelyei beszűkültek, úgy költözött be az emberi településekre és mezőgazdasági termőterületekre. Kotoréknak nevezett lakóhelyét elővigyázatosan választja meg. Főleg éjjel, de csendes, elhagyatott helyeken fényes nappal is vadászik. A róka a fiatal őztől a bogarakig minden állatra veszélyes, de szívesen fogyaszt dögöt is. Fő táplálékai az egerek és pockok, de megfogja a mezei és üregi nyulat, az őzgidát is. Nemcsak a földön fészkelő madarak tojásait fogyasztja és fiókáit eszi meg, de a repülni tudó madarakat is képes becserkészi. Károsítja a házi baromfiállományt is. A vörös róka testhossza 45,5–90 cm, farokhossza 30–55,5 cm. Testtömege 3–14 kg. Általában vöröses-sárgás barna a színe, felülnézetben inkább rozsdavörös a bundája, a hasa és a végtagok belső oldala pedig fehéres. A természetes ellenségek híján sűrű rókaállomány vadgazdálkodási, természetvédelmi és közegészségügyi szempontból egyaránt súlyos problémákat okozhat. Nem védett, vadászható állat. Médiaállomány
Zöld levelibéka: Ez a kétéltű ligetes folyóvölgyek, víz közeli bokrosok, erdőszélek, nádasok, ezekkel határos füves területeken él. Európa nagy részén megtalálható, Magyarországon általánosan elterjedtnek mondható. Főként éjszaka tevékeny, napközben előszeretettel sütkérezik a leveleken, nádszálakon. Hangos, hosszan tartó: "ke-ke-ke-ke" hangja jellemző, a hímek gyakran kórusban brekegnek. A népi időjárásjóslás szerint ilyenkor esőt jeleznek. Főként repülő rovarokra vadászik. Kis termetű, 3-5 cm hosszú, nevével ellentétben színe lehet fűzöld, sárgás, barnás, vagy feketésszürke, igen ritkán akár kék is. Bőre felül sima, hasoldala szemcsés. A hím torkán hanghólyag van. Elülső lábai és hátulsó ugrólábai ujjain tapadókorongok vannak. Magyarországon védettség alatt áll. Médiaállomány
Zöld varangy: A nagy változatosságot mutató kétéltű alapvetően Közép- és Kelet-Európában, valamint Ázsia nagy területein honos. Magyarországon többnyire a sík- és dombvidékeken fordul elő, a hegyvidéket nem kedveli. Messzire távolodhat a nyílt vízfelületektől, de főleg a nedves rétek, száraz hegyoldalak és bányák lakója, gyakran találkozhatunk vele emberi környezetben, kertekben is. Kedveli a nyílt, napsütéses, száraz, meleg vidékeket, a parlagokat és a felhagyott földeket, a felásott területeket. Főként szürkületkor és éjszaka jön elő. Táplálékai főleg rovarok, ezekre éjszaka vadászik. Testfelépítése erőteljes; a a hímek többnyire 7-8, a nőstények 9-10 cm hosszúságúak. Bőre kevéssé szemölcsös, inkább dudoros. Alapszíne szürkés-, esetleg olívzöld vagy sárgás, jól elkülönülő, sötétzöld foltokkal — utóbbiakat narancsvörös pontok tarkíthatják. A hasa világos, szürke márványozott mintával. A hímeknek külső hanghólyagjuk van. Magyarországon védett faj. Médiaállomány
TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003 Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt
