Óvári Gazdászok Szövetsége

Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Kertészkedjünk! Gyümölcsből készíthető finomságok

Gyümölcsaszalás: Ez a legrégebbi élelmiszertartósítási módszer, mindössze napfényre és melegre van szükségünk. Az aszalás során a kezelt gyümölcs összetöpped, elveszti víztartalmának és tömegének nagy részét. Nem kell hozzá cukor, tartósítószer, sem adalékanyag. Ezzel az eljárással csak a nedvességet vonjuk ki az élelmiszerekből, a rost és ásványi anyag tartalom nagy része megmarad.

Napon akkor aszaljunk, ha széltől védett, pormentes hely áll rendelkezésünkre. Az anyagot tegyük tálcára, és takarjuk le, mert meg kell védenünk a terményeket a bogaraktól, legyektől is.

Van, hogy az időjárás miatt először napon, majd a sütőben végezzük a szikkasztást. Vannak, akik kifejezetten csak sütőben aszalnak.

Ha eldöntöttük, hogy melyik eljárást fogjuk alkalmazni, akkor ideje meghatározni azt a gyümölcsöt, melyet aszalni szeretnénk. Általánosságban elmondható, hogy szinte minden gyümölcs aszalható; szilva, alma, körte, meggy, bodzabogyó, cseresznye, áfonya, kajszibarack, ribiszke, szamóca.

A terményt meg kell tisztítani és meg kell mosni, le kell csöpögtetni. Penészes gyümölcsből nem lehet fogyasztható aszalványt készíteni. Például az almát, vagy a körtét fel kell aprítani, karikára vágni, kockázni. A gyümölcsöket érdemes meghámozni, kimagozni. Fontos, hogy a szilva szárát ne távolítsuk el, mert akkor aszalás közben elfolyik a legértékesebb, cukros leve, íztelenné, rágóssá válik.

Az aszalást akkor fejezzük be, amikor a gyümölcs összenyomva már nem enged levet, és az egyes darabok rugalmasan szétválnak, illetve kettétörnek. Az aszalványokat hűvös, szellős, száraz helyen tárolhatjuk tiszta vászonzacskóban vászon vagy papírzacskóban, akár tavaszig.

Miért is egészséges?

Az aszalt alma a benne lévő pektinnek köszönhetően tisztítja a májat és a bélrendszert, emeli a vércukorszintet, regenerálja a bőrünket.

Az aszalt barack lassítja az öregedési folyamatot, megelőzi a daganatos megbetegedések kialakulását, mérsékli a magas vérnyomást.

Az aszalt szilva serkenti az agyműködést. A legjobb vértisztító és emésztést serkentő aszalvány, továbbá jó szívritmus szabályzó, mivel sok vasat tartalmaz.

Lekvárfőzés rejtelmei: Lekvárt szinte minden gyümölcsből készíthetünk. A legkedveltebb ízek közé tartozik a barack, eper, málna, szilva és a feketeszeder. A gyümölcs akkor jó, ha kicsit túlérett, hiszen így koncentráltabban tartalmaz természetes gyümölcscukrot. Ha édes, nem annyira lédús gyümölcsből készítjük a lekvárt, mint amilyen az eper vagy a sárgabarack, akkor egy kiló megtisztított gyümölcshöz legfeljebb 50 deka kristálycukrot kell számolni. A cukor helyett használhatunk édesítőt is. A lédúsabbak, mint a szőlő, a dinnye vagy a málna, már 60 dekagrammnyi cukrot igényelnek kilónként. Vegyes lekvár készítésekor kétféle édes gyümölcshöz már a gyümölcshús súlyának a fele is elegendő a cukorból.

Vannak olyan receptek is (például a francia dzsemek), amelyek teljesen mellőzik a cukrot. Tudni kell azonban, hogy a lekvárban ez szolgál fő tartósítószerként. Cukor nélküli főzésre legalkalmasabb gyümölcsök a szilva, a szőlő és a cseresznye.

A főzés időtartama a gyümölcs víztartalmától függően húsz perctől akár másfél óráig is terjedhet. A tetején képződött habot mindig szedjük le! Ha már elég sűrű a lekvár, akkor készen is van. A csatos vagy csavaros, fémtetejű üvegek alkalmasak a legjobban a lekvárok tárolására.

Melyik gyümölcsöt mikor rakjuk el?

Kompót: Befőttet, kompótot készíteni manapság divatos dolog. Az alapvető különbség a kettő között az, hogy a kompótot készítés után azonnal megeszed, a befőttet nem. Bővebben, a kompótnál a gyümölcsöt a fűszerekkel és cukros lével együtt főzzük meg, nem használunk tartósító szert. Hűtés után azonnal fogyasztjuk.

A befőtt sűrű cukoroldattal feltöltött, befőzéssel tartósított gyümölcs. Készítés után eltesszük, majd később fogyasztjuk.

A gyümölcsöket előbb mossuk alaposan meg, majd a hámozást követően távolítsuk el a magházakat. A gyümölcsöt kockázzuk fel. Ezután tegyük oda főni. Annyi vizet öntsünk rá, hogy ellepje a gyümölcsöt. Ízesíthetjük citromlével, szegfűszeggel, vaníliával, fahéjjal. A cukrot a gyümölcs savanyúsága szerint adagoljuk. Az ízesítés után addig főzzük, amíg majdnem teljesen puha nem lesz. Miután levettük a tűzről, még egy kicsit puhulni fog. Ha a kompót kihűlt, hűtőben, üvegekben tárolva akár 1 hétig is eláll.

Tippek

• Citrommal való ízesítésnél a vékonyan levágott héját és levelét adjuk hozzá a forrásban lévő gyümölcshöz.
• Epebetegek is fogyaszthatják.

Gyógynövényes tippek

A levendula: Magyarországon a levendulát legnagyobb számban Tihanyban és Pannonhalmán termesztik. A levendula három az egyben növény; egyszerre gyógy-, fűszer- és dísznövény. Napos, meleg, védett helyen érzi jól magát, ahol a tövek 15-20 évig is elélhetnek. Jól tűri a szárazságot, nem kíván különösebb gondozást. Számos felhasználási módja ismert. Készíthetünk belőle illóolajat, fürdőolajat, gyógyteát, üdítőt, vagy akár tehetjük párologtatóba, ugyanis csodálatosan aromás, fűszeres, igen kellemes, nyugtató illata van. Légúti panaszra ajánlott teához szükséges:

• 1 liter víz,
• 20 g levendulavirág, és
• 20 g fodormentalevél.

A vízzel leforrázzuk a virágot és a levelet. Naponta háromszor egy csészével fogyasszunk belőle.

Kamilla gyógyhatása: Orvosi székfűnek, szikfűnek is nevezik a kamillát. Sok problémára jelenet gyógyírt: többek között gyulladások, gyomorpanaszok, láz esetén, külsőleg pedig borogathatunk vele, vagy éppen ülőfürdőt vehetünk belőle.

A leszedett növényt, begyűjtött virágokat nagy kosarakba, vagy zsákokba lazán elhelyezzük, és minél előbb alkalmas helyen szárításra tegyük ki. A szárítást elsősorban lazán kiteregetve, szellős padláson vagy naptól védett helyen végezzük. Szárításra kitett virágokat forgatni kell. Ezután a száraz virágot papírral bélelt ládákba helyezzük el.

Szörpkészítés: Nyáron talán az egyik legkedveltebb hűsítő és frissítő ital, a gyümölcsös szörp. A legnépszerűbb szörpök közé tartozik az eper, a málna, a narancs vagy a cseresznye. Bármilyen gyümölcsből készülhet szörp, mindössze megfelelő mennyiségű cukor szükséges hozzá. A gyümölcsök mellett gyógynövényekből is készíthetünk.

Újdonság, manapság egyre népszerűbb szörp alapanyag a bodza. A bodza B1, B2, B6, C-vitamint tartalmaz.

Bodzaszörp készítés: Szedjünk 12-15 szép bodzavirágot, melyeket alaposan tisztítsunk meg, szedjük le a zöld szárukat és ellenőrizzük, hogy a virágok között nem bújnak-e meg apró rovarok. A virágokat tegyük egy edénybe, öntsünk rá annyi vizet, amennyi ellepi, és tegyünk mellé 2-3 alaposan lesikált, karikára vágott citromot is. A vízzel felöntött, bodzás-citromos keveréket fedjük le és 2-3 napra tegyük a hűtőbe, persze kevergessük időnként meg. Hogy még egészségesebb és ízletesebb legyen a szörpünk facsarjunk citromokat a bodzalébe, végül szűrjük le. Utolsó lépésként készítsünk szirupot víz és cukor azonos arányú keverékéből, végül majd ebbe keverjük bele a bodzalevet. Üvegbe, kancsóba öntsük, tegyük hűtőbe.

Fűszernövények, fűszerek: 

A fűszernövények akár cserépben, akár kertben is nevelhetőek. A fűszernövények termesztése nagyon egyszerű, se sok helyet, se sok energiát nem igényel. A fűszernövények lehetnek egynyáriak vagy évelők. A legnépszerűbb fűszernövények a következők:

• Egynyári fűszernövények: kapor, koriander, bazsalikom, petrezselyem, körömvirág.
• Évelők: snidling, édeskömény, majoránna, menta, tárkony, oregano, sóska, lestyán, torma.
• Örökzöld évelők: babérlevél, kakukkfű, rozmaring, zsálya.

Szárított zöldségeinkből pedig kiváló ételízesítőt készíthetünk. A bolti vegeta helyett a megszáradt készítményeket ledaráljuk, kevés sóval összekeverjük. Az összekevert zöldségmixet jól záródó csavaros üvegekbe rakjuk.

A fűszernövények nem csupán konyhakerti haszonnövények, de díszítő elemek is lehetnek mind a kertben és az otthonunkban is. Különleges illatukkal a kertet és a lakást is felüdíthetik.

Állati termékek

Az állattenyésztés régen még a mezőgazdaság elsőszámú ágazata volt, ám az idő elteltével a növénytermesztés vette át a helyét. Az állattenyésztésből származó tejet, húst, mézet sokféleképpen tudjuk hasznosítani. Ezek élettani hatása jelentős.

A tej jótékony hatása: 2001 óta a FAO (Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) kezdeményezésére június 1-jén ünnepeljük a tejet. A tej magas vitamin- és ásványi anyag tartalma csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát.

Nem csak tehéntejből készült ételeket fogyasztunk, hanem más emlős tejét (pl.: kecske, juh) is hasznosítjuk. Tejből készülhet például sajt vagy joghurt.

Sajt: Az egyik legnépszerűbb tejből készült termék a sajt. A sajt lehet kerek, ovális, lapos, kemény, félkemény, zsíros, fűszeres, egyszóval sokféle.

A sajtokat akár otthon is el tudjuk készíteni. Ehhez bizonyos eszközökre és türelemre van szükség. Tehéntej helyett juh vagy kecsketejet is választhatunk.

Hogyan készíthetünk sajtot házilag?

Először is be kell szereznünk az edényeket és az alapanyagokat. Présre, nagyobb lábasra, szűrőre, mérőpohárra, ritka szövésű konyharuhára, befőttesüvegre (a préseléshez), rácsra és csepegtetőtálcára (a szárításhoz) lesz szükség. Présnek megfelel akár egy tejfölös pohár vagy egy éthordó is. Ahhoz, hogy a felesleges nedvesség távozni tudjon a sajtból, az edények alját és oldalát perforálni kell. Erre egy jó megoldás, ha egy húsvillát felmelegítünk a gáztűzhely lángjában és azzal lyukasztjuk ki. Az edények tetejét körbe kell vágni annyira, hogy becsusszanjanak az edények aljáig. Így tudunk majd velük préselni.

A hozzávalókat tekintve szükségünk lesz tejre. Minél zsírosabb, annál jobb és érdemes termelőtől vásárolni. Továbbá ecetre, sóra, vízre és, ha azt szeretnénk, hogy a sajtunk ízesített legyen, akkor fűszereket is használhatunk. Lehet köménnyel, fokhagymával, akár aszalt gyümölccsel is ízesíteni.

A sajtkészítés 13 lépéses folyamata:

1. Feltesszük a tejet forrni, majd kevergetjük, hogy ne égjen oda.

2. Forrásig melegítjük, figyeljünk oda, hogy ne fusson ki! Ez a sajtkészítés legkritikusabb pontja.

3. Ezután lassan, óvatosan hozzáadjuk az ecetet. Az író és a massza szétválik. (Író: visszamaradó savanyú folyadék, mely összetételét tekintve leginkább a lefölözött tejhez hasonlít.)

4. Amíg várunk, hogy szétváljon az író és a massza, tegyük a szűrőt a mosogatóba és tegyük bele a konyharuhát.

5. Ezt követően egy szűrőkanállal merjük át a masszát a konyharuhára.

6. Összefogjuk a konyharuhát, hagyjuk, hogy a felesleges folyadék távozzon.

7. Ha már a nagyja kifolyt, tekerjük össze, hogy a maradék nedvességet is ki tudjuk préselni.

8. Ízesített sajt esetén e ponton kell a fűszereket hozzáadni.

9. Ha hozzáadtuk, vagy nem, utána mehet a présbe.

10. A préseléshez súlynak befőttesüveget és abban vizet használunk.

11. Ha összeállt a sajtunk, meg kell forgatnunk a présben. Általában másnapig préselődnek.

12. Következő délután jön a sófürdő. A nagy sajtokat 5-6, a kicsiket 2-3 órára kell a sós vízben hagyni. Közben forgatni kell a sajtokat. A különböző ízesítésűeket külön-külön kell tenni.

13. Lezárásként 1-1,5 napot pihennek a rácsokon a sajtok.

Ha füstölt sajtot szeretnénk fogyasztani, akkor azok a sajtok még megjárják a füstölőt is. A sajtfüstölés körülbelül egy 3 napos folyamat ahol a sajtok 20-24 °C-os, folyamatos hideg füstben töltik az időt.

Joghurt: A joghurt savanyított tejkészítmény. Erjedés útján jön létre, segíti az emésztést. A joghurtokat két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik a natúr joghurtok, a másik csoport az ízesített joghurtok. Erre a célra használhatnak gyümölcsöket, csokoládét, kekszet, müzlit.

Ízesített joghurtot otthon is készíthetünk, mindössze tejre és natúr joghurtra van szükségünk. Fontos, hogy a tej szobahőmérsékletű legyen! Körülbelül 8 deciliter tej, valamint 1,5 deciliter natúr joghurt kell. A két alapanyagot összeöntjük, jól megkeverjük. Ízlés szerint ízesíthetjük például barackkal. A gyümölcsöket mindig vágjuk kis szeletekre, kockákra és magozzuk ki! Ezután az elkészített joghurtunkat rakjuk egy edénybe, zárjuk le! Fontos, hogy nem juthat bele levegő. Csavarjuk törölközőbe, hagyjuk szobahőmérsékleten. 1-2 napon belül ízletes, saját joghurtot fogyaszthatunk.

Szorgos méhek - Méz: A méhek a virágok nektárjából és mézharmatából gyűjtik a méz alapanyagát. Ott gyomornedveikkel keveredve vegyileg alakítják át. Az így kialakult a híg, magas víztartalmú mézet a kaptár hatszögletű lépsejtjeiben tartalék táplálékként raktározzák el. A kaptárban dolgozó méhek a szárnyukkal keltett légárammal párologtatják el a felesleges vizet, s teszik sűrűbbé, tartósabbá a mézet.

A méz több mint édesség. Manapság, amikor a helyes táplálkozásról beszélünk, akkor a méz és a mézzel készült ételek iránt egyre nagyobb az érdeklődés. A méz pozitív természetes hatásainak tárháza szinte kimeríthetetlen.

A méz jótékony hatásai:

• A méz egyik legismertebb hatása az izmok munkaképességének a segítése.
• A szív izomzatára is jótékony hatással van. Pozitív hatást képes elérni szívritmuszavarok, szívizomgyulladások, hipertónia, torokgyulladás, gége- és légcsőhurut gyógyításánál.
• A méz erősíti az idegeket és az immunrendszert is.
• Méregteleníti, tisztítja a szervezetet.
• Jótékonyan hat a fiatal szervezetekre is, ugyanis csontképző hatása van.

A méheket haszonállatként, főként méz, ezen kívül propolisz, méhviasz, méhméreg előállítására és tenyészállatok frissítésére, szaporítására tartják.

Amikor a méhek a szükségesnél több nektárt gyűjtöttek, akkor kezdődik meg a pergetés. A méhész ezt abból állapítja meg, hogy a mézes sejtek több mint fele viasszal le van fedve. A szó utal a technikára, ugyanis a mézes kereteket centrifugális erőnek teszik ki, s a méz kicsapódik a pergető falára, majd a gyűjtő edénybe folyik. Előtte el kell venni a mézes lépeket a méhektől, melyet féltve őriznek. Ehhez a méhésznek védőruhára és füstölőre van szüksége. Ezek óvják meg a méhek szúrásaitól. A lefedett sejtekről a viaszréteget eltávolítják, s ez után helyezik a keretet a pergetőbe. Ezt követően a mézet megszűrik a viaszmorzsáktól. Néhány nap pihentetés után a még mézben maradt viaszdarabkák a méz tetejére kerülnek, melyek könnyen eltávolíthatóak. A folyamat után üvegbe rakjuk a kész mézünket.

Kolbász: A kolbász tisztára mosott bélbe vagy műbélbe töltött, apróra vágott vagy darált húsból és szalonnából készült húskészítmény. Sóval, fűszerpaprikával és egyéb fűszerekkel ízesítik. A kolbászfélék füstöléssel történő tartósítása régi élelmiszer-technológiai eljárás, mely szerves része az európai konyhának.

Miből készül?

A töltelék húsmassza, mely az ínhártyáktól megtisztított disznóhús, egyenlő mennyiségű szalonnával finomra vagdalva vagy darálva, kellő mennyiségű, borssal, paprikával, sóval, fokhagymával fűszerezve. A kolbászokat sózással, hűvös levegőn történő szárítással és füstöléssel tartósíthatják.

Sonka: Általában ha sonkáról beszélünk, akkor mindenkinek a sertésből készült hús jut eszébe, miközben más állatok húsrészei is illethetőek a sonka névvel. A sonka a sertés hátsó combjából különböző eljárásokkal készült, tartósított készítmény.

A középkorban a könnyen tenyészthető, makkoltatott félvad sertés már a szegényebb háztartások számára is hozzáférhető háziállatnak számított. Azt a húsmennyiséget, amit nem tudtak azonnal elfogyasztani valahogyan tartósítaniuk kellett. A fagyasztó hideg telek északabbra hosszabbak voltak, míg délebbre a tartósító szárazság volt nagyobb, vagy a gondtalanságra és pazarlásra buzdító táplálékbőség vezetett a hús tartósításához.

Fogyasztható nyersen, pácolva és sütve is, de nagyon sok helyen különbözőképpen megfüstölik. Oda kell figyelnünk füstölésnél a hőfokra, a fafajtákra és az időtartamra. A sonka sózásához kilogrammonként 12-15 dkg só kell. A sózást általában fakádban (melence, teknő stb.) végezzük. A sózást és tárolást mindig hűvös helyen végezzük, hogy ezzel is megakadályozzuk a húsok megromlását.

A magyar sonkát parasztsonkának hívják. A magyar sonka régi tradíciókra épül, úgy mint a gondos sózás, pácolás és füstölés.

Szalonna: a szalonna a házisertésnek az a zsírszövete, mely közvetlenül a bőr alá rakódik le és amit a sertés feldolgozásakor lefejtenek.

A disznóvágás egyik legtartósabb terméke a szalonna. Régen olcsó volt, ma már azonban ára egyre jobban közelít a "nemesebb" húsokéhoz. A zsírszalonna egy részét kiolvasztjuk zsírnak, tepertőnek, pörcnek, a másik részét pedig szalonnának dolgozzuk fel.

Régebben csak sózták a szalonnát, ezt akkor fehér szalonnának hívtak. A szalonna füstölésének szokása csak a 20. században terjedt el Magyarországon. A szalonna elkészítéséhez szükségünk lesz jódozatlan konyhasóra. A sózási idő körülbelül 3-4 hétig tart. Ezt követően leszikkasztjuk, majd a füstre akasztjuk. A szalonna füstölése 3-5 napig tart. A megfüstölt szalonnát száraz, hűvös helyre akasztjuk. Figyelni kell arra, hogy egymást ne érintsék.

Híres a debreceni, szegedi és a kolozsvári húsos szalonna.

Helyi példa – jó gyakorlat

Mi is az a jó gyakorlat? Jó gazdasági példának, gyakorlatnak nevezzük azt a tevékenységet, amikor a helyi lakosok a saját termékeiket egy közösségen belül adják el vagy cserélik egymás között.

A következőkben három példás közösséget fogunk bemutatni.

Szigetközi szatyor – „Zöldség és közösség a Szatyorban”

„Szigetközi Szatyor” névvel a tudatos vásárlást népszerűsítő kezdeményezés indult, mely a helyi termelők és vásárlók között kíván kapcsolatot teremteni.

A Szatyorban csak helyi termelőket hívnak meg, akik Mosonmagyaróvár kb. 40-km es körzetében élnek és termelnek. Csak őstermelőket, akik csak saját termékeiket árulhatják. A termelők ajánlás útján kerülnek a rendszerbe, felelősséget vállalnak magukért és termékeikért. A minőségbiztosítást ők maguk végezik, a termelők bizonyos időközönként nyílt napot biztosítanak gazdaságuk, kiskertjük meglátogatására!

A Szigetközi Szatyorban 11 termelő vesz jelenleg részt. Található közöttük csokoládékészítő, kézműves gyógynövény-és gyümölcsszörpökkel, valamint gyógynövény-és gyümölcslekvárokkal foglalkozó termelő. Továbbá zöldségkrémek, humuszkrémek, sajtok, befőttek, egyedi pékáruk előállításával is foglalkoznak. A weblapjukon elérhetőek a termékek, melyeket interneten kell megrendelni, majd ezek átvehetők csütörtökönként közvetlenül a termelőtől, a mosonmagyaróvári Magyar utcán 16-18h között.

Forrás: http://szigetkoziszatyor.ehseguzo.hu/

Dunaszigeti Zöldség Közösség

Ázsiai levélzöldségek, csillagtök, mángold – csak néhány azon több mint százféle zöldség közül, mely ifj. Czina Ferenc és felesége, Payr Anna dunaszigeti kertjében megterem. Több mint százféle növény terem majd náluk. Szándékuk, hogy olyan különlegességeket is bemutassanak, amelyeket sokan esetleg nem vennének meg első látásra, mert nem ismerik, vagy olyan érdekességeket, amelyeket hiába keresnének, nem lehet a piacon kapni.

A fiatal házaspár különleges kezdeményezést indított el Dunaszigeti Zöldség Közösség néven. A pár 2013 tavaszán indította el a Zöldség Közösséget, akkor tíz családnak termesztettünk zöldséget, fűszernövényeket. 2014-ben területet bővítettek, illetve fóliasátrat is építettek. Ekkora már húsz adagra valót tudtak előállítani. Ez a szám azóta folyamatosan növekszik. A már csatlakozott tagokkal egy közösséget alkotnak; ők is részesek, együtt döntenek a lényeges kérdésekben. Együtt osztoznak az adott heti terményen. Ugyanakkor a gazdaságot is közösen tartják fenn: a zöldségadagok kifizetése mellett önkéntes munkával is hozzájárulhatnak a tagok a gazdaság működéséhez.

Hozzájuk minimum három hónapra lehet csatlakozni. 2013-ban elsősorban mosonmagyaróváriaknak termesztettek, 2014-ben már helyiek is jelezték igényüket.

A növényvédelem fő pillérei náluk az alapos tervezés, a szakszerű növénytársítás, a gondos növényápolás, a sokféleség, ellenálló fajták használata és a megfelelő elhelyezés, melyre tagolt kertjük kiváló.

A növényeket csütörtökönként Mosonmagyaróváron osztják ki, ahol ugyanakkor receptet is cserélnek.

Miben más, mint a Szatyor közösség?

A Szigetközi Szatyor leginkább egy „speciális piac", ami a helyi termelőket hozza össze a vásárlókkal. A Zöldség Közösség pedig egy részes rendszerben működő gazdaság, ahol a tagok osztoznak a bioterményeken.

Forrás: http://www.kisalfold.hu/mosonmagyarovari_hirek/kozossegben_osztoznak_az_idenyzoldsegeken/2379106/

Szőregi rózsaünnep – egy kis érdekesség

A szőregi rózsacsoda történetének kezdetéhez egészen 1857-ig kell visszautazni az időben. A folyók szabályozásával ugyanis a Maros folyását is megváltoztatták, így az egykori Tisza – Maros torkolatában tápanyagban gazdag talaj alakult ki. Ez az adottság néhány évtizeden belül meghatározta a terület-, és az ott élők sorsát.

Szőregen 1894-ben telepítettek először eladási céllal rózsatövet. 1927-ben pedig már fénykorát élte a szőregi rózsakultúra. Vakmerő növénygyűjtők olyan életerős génekkel rendelkező rózsákat hoztak a távol keletről, amelyek évente többször virágoztak. Ezeket keresztezték itteni rokonaikkal, így új fajták születtek, amelyek Európát is meghódították, sőt a fajtaversenyeken is kiállták a próbát.

A szőregi öntéstalajon a magas napsütéses órák számának köszönhetően folyamatosan nőtt a rózsaföldek területe, egyre több családnak adva nemcsak megélhetést, hanem életformát is, amely apáról fiúra öröklődik. A helybeliek szerint a szőregieknek a vérében van a rózsatermesztés, nem pusztán megélhetés, hanem valódi szenvedély.

1999-ben úgy döntöttek, ezt mindenkinek látnia kell, így született akkor még csak egy nap, amelyen minden a virágok királynője, vagyis a rózsa körül forog. Az első rózsaünnepet szeptember első hetében rendezhették meg. A siker nem maradt el, és a lelkesedés sem hagyott alább. Így ma már hagyomány, hogy június végén rózsasziromba borul Szőreg.

Azóta sem feledkeztek meg azokról a gyökerekről, amelyek kimondottan a rózsáról szólnak, eredetét és a népi jellegét is igyekeznek kihangsúlyozni. De a rózsaünnep nem csak rózsaszirmok között eltöltött fieszta. A termelők hamar rájöttek, hogy a rendezvény komoly marketing lehetőségeket is magában hordoz.

A szőregiek valóban büszkék kincsükre. Az elmúlt 16 év rózsaünnepein százezreket kápráztattak már el virágkölteményeikkel. Szombaton órákon át vonulnak a feldíszített kocsik a település utcáin, több ezer rózsaszálat osztogatva szét az ámuló tömegnek.

Forrás: http://rozsaunnep.eu/

TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

A zöldségtermesztés a kertészet egyik ágazata, amely a zöldségfélék előállítására irányuló termelő tevékenység. A zöldségfélék lágyszárú, nyersen vagy feldolgozva emberi táplálékul szolgáló, nagy biológiai értékű (sok vitamint, ásványi sót, íz- és zamatanyagot tartalmazó) növények. Ezek mindegyike fontos vitamin- (pl. C-vitamin - paprika, fejes káposzta; karotinoid - paradicsom, sárgarépa; D-vitamin - gombafélék) és ásványi anyag (levélzöldségfélék) források. Jelentős a zöldborsó, a zöldbab és a gombafélék fehérjetartalma. Rosttartalmuknál fogva fontos szerepet játszanak a megfelelő emésztésben. Egyes zöldségek (pl. fokhagyma, paprika, brokkoli, sütőtök) biológiailag aktív anyagait a gyógyszeripar is felhasználja.

Káposztafélék termesztése: A káposztafélék hidegtűrő, mérsékelt hőigényű növények. Magvaik már 3-4 °C hőmérsékleten csíráznak. Különösen a fejes káposzta és a kelkáposzta hidegtűrése nagy, fajtájától függően -4, -8 °C-ot minden károsodás nélkül elviselnek. Fényigényes növények. Termesztésük csak megfelelő megvilágítás mellett és hosszúnappalos - azaz a virágzásukhoz napi 14–16 óra megvilágítás szükséges - körülmények között lehetséges. A káposztaféléket palántaneveléssel szaporítjuk. Ami azt jelenti, hogy valamilyen zárt térben, lakásban, télikertben vagy növényházban (fóliasátor, üvegház) történő növénytermesztést jelent.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=Xi2eG4isF84

Hüvelyesek: A hüvelyesek közé tartozó növényeink a borsó és a bab. Termőterületük lényegesen kisebb, mint a gabonaféléké. Magas fehérje tartalmuknál fogva fontos szerepük van az emberi táplálkozásban és az állatok takarmányozásában. A hüvelyes növények közül a borsó az egyik legrégebbi emberi táplálék. Magja étkezési száraz borsóként és zöldborsóként hasznosítható. Ez utóbbi a konzervipar nyersanyaga. Hasonló felhasználási lehetőségű a bab is. A borsó és a bab esetében a magokat vetjük el a földbe. A borsó vetésével meg kell várni, amíg a talaj hőmérséklete a vetés mélységében eléri a 3-4 C fokot. A babnál a vetés ideje akkor érkezett el, amikor a késő tavaszi fagyok elmúltak és a talaj hőmérséklete a 12-14 C fokot elérte. (1. kép m.cdn.blog.hu aborsót szemenként)

Burgonyafélék: A paradicsom, burgonya, padlizsán és a paprika a burgonyafélék közé tartozó zöldségnövények. Fontos szerepük van az emberi szervezet vitamin (A- és C-vitamin), továbbá ásványisó-ellátásában. A paradicsom, paprika és a padlizsán termesztése üvegházi és a fólia hajtatásban valósulnak meg. Mindhárom növény közkedvelt és keresett. A burgonya szaporítása gumók elültetésével történik, ezért főgyökere nincsen.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=-etuOijvDbA

Levélzöldségek: A fejes saláta, spenót és sóska a levélzöldségek csoportjába tartoznak. Jellemzőjük, hogy nem tárolhatóak, elsősorban a tavaszi, nyári időszakokban keresettek. További közös tulajdonságuk, hogy valamennyinek a levélzete kerül fogyasztásra. A növényeket elsősorban fóliás termesztőberendezésekben érdemes termeszteni.

Hagymafélék: A vöröshagyma, fokhagyma, metélő-és póréhagyma a hagymafélék csoportjába tartoznak. 
A vöröshagyma hőigényes közepes, fényigénye nagy, azonban vízigénye nem. A vöröshagymát többféle módon termeszthetjük:

• közvetlen magvetéssel,
• dughagyma-kiültetés,
• palántakiültetéssel.

Magyarországon az éghajlati adottságokhoz való alkalmazkodás eredményeképpen alakult ki Makó környékén a dughagymás termesztési eljárás. A fokhagyma a hideget jól bírja, ezért már ősszel sor kerülhet a kiültetésre. Hazánkban termesztett típusokat általában fiókhagymákkal (gerezdekkel) szaporítják. A póréhagyma nem fűszernövény, hanem levesek, főzelékek, saláták készítésére alkalmas zöldségféle. A póréhagymát leginkább palántaneveléssel szaporítják. A metélőhagyma az eddig felsorolt hagymafélék közül a leghidegtűrőbb. Vízigénye minimális, a szárazságot nagyon jól tűri. Szaporítása általában magvetéssel történik. (2.kép emberpalanta.hu dughagyma)

Gyökérzöldségek: A gyökérzöldségek olyan növényi gyökerek, melyeket zöldségként fogyasztunk. Gyökérzöldségfélék közé tartozik a sárgarépa, petrezselyem, pasztinák, zeller, retek, cékla és a torma. Hőigényük mérsékelt, hidegtűrésük általában nagy. Helybe vetéssel szaporítjuk: a sárgarépát, a petrezselymet, a pasztinákot, a retket, a céklát és a tormát. A zellert palántaneveléssel szaporítjuk. (3. kép gazigazito.hu cékla helyrevetés)

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=SJPvcqQHp5c

TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Szántóföldi növények szántóföldeken termesztett haszonnövények. Ezeket a növényeket ugyanabban az évben vetik és takarítják be Az alábbiak szántóföldi növények:
• gabonák,mint a búza, a tavaszi árpa, a zab és a kukorica, a stb., amelyek keményítőben gazdagok;
• olajnövények,mint a repce, a napraforgó, melyek olajban gazdagok.

Ezek a növények látnak el minket élelemmel. Legtöbbjük állatok etetésére is használjuk.

Őszi búza: A búza tudományos neve latin eredetű (azt jelenti: szétdörzsölök, csépelek). A magyar búza szó bolgár-török eredetű. A honfoglaló magyarok ázsiai vándorlásuk során találkoztak a kétszemű búzával, és ezt hozták magukkal.   A búzának - mint a Pázsitfűfélék családjába tartozó növénynek - bojtos gyökérzete van. A mag csírázása után először a búza főgyökere (alapgyökér) jelenik meg, majd a szikközépi szárból kifejlődnek az elsődleges hajtáseredetű gyökerek, a mellékgyökerek. A másodlagos hajtáseredetű - járulékos - gyökérzet tavasszal, a bokrosodási csomóból hajt ki. A búzának füzéres füzér összetett virágzata van, kalásznak hívjuk. Egy kalászban 15-20 db kalászka található. A búza szemtermése egyetlen termőlevélből (felső állású magház) kialakult száraz, zárt termés. Egyetlen mag található benne, a maghéj és a terméshéj szorosan összenőtt. A búza ezerszemtömege 21-55 g.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=3jk-GcrSCDg

Tavaszi árpa: A Hordeum nemzetségbe tartozik, amelyhez kb. 16 vad árpafaj tartozik, de a kultúrárpák is formagazdag növények. 
  A vetésterület nagysága szerint a gabonafélék között - a kukorica és a búza után - a harmadik helyet foglalja el. 
 Az árpát hazánkban többféleképpen hasznosítjuk: nagyon értékes abraktakarmány, különösen a sertéstenyésztés részére nélkülözhetetlen; fontos nyersanyaga a sör és a malátagyártásnak, de kásaként - árpagyöngy - emberi fogyasztásra is alkalmas.  Az árpát a kőkorszakból visszamaradt leletekben együtt találták a búzával. Ez azt bizonyítja, hogy az árpa egyike a legrégebben termesztett gabonaféléknek. Keletkezési helye valószínűleg Elő-Ázsia volt
 Az árpa öntermékenyülő növény. Meleg, száraz időjárásban a tavaszi árpa gyakran már a levélhüvelyben (hasban) megtermékenyül. Az árpának pelyvás szemtermése van, de vannak csupasz szemű változatok is.

Rozs: A perjefélék családjába tartozó gabonanövény. Közeli rokonságban áll a búzával és az árpával. Felhasználható liszt- és kenyérkészítéshez, alkoholtartalmú italok előállításához. Állati takarmányként is hasznosítható. A rozs minden valószínűség szerint Kis-Ázsiából származó gabonafélénk. Körülbelül 2500 évvel ezelőtt nemesíthették a hegyi rozsból. Európában csak ezt követően terjedt el. A mai a Törökország területén, ásatásoknál találtak kis mennyiségű nemesített rozst a régészek. Alkalmazkodóképessége gabonafélék között a legjobb, kiváló hideg- és szárazságtűrésű növény. A rozsból őrölt liszt kevesebb zsírt és több ásványi anyagot tartalmaz, mint a világosabb színű búzaliszt. A rostokban gazdag rozs kedvező élettani hatást fejt ki az emberi szervezetre.

Zab: Olyan gabona, amit leginkább takarmánynak termesztenek. A népvándorláskori Ázsiából jövő lótenyésztő népek (avarok, magyarok) hozhatták magukkal. Ismert takarmánynövény, Magyarországon főleg lóabrakként hasznosítjuk. Észak-Európában kását őrölnek, Belgiumban sört főznek. Angolszász területeken elterjedt reggeli étel zabpehelyként.

Kukorica: A perjefélék családjába tartozó, lágy szárú, egylaki, váltivarú, egynyári növény. Amerikában őshonos, Európába a gyarmatosítással került. Ma a legnagyobb területen termesztett szántóföldi növényünk. Népies nevei: tengeri, törökbúza, málé Ez a háziasított növény önmagában szaporodásra képtelen. Magjai nagyméretűek és túl sok van belőlük, ezért a lehulló magvakból kikelő csírák egymást fojtják meg. A termesztett kukorica minden ma létező fajtáját emberi tevékenység (nemesítés) hozta létre. Az eddig talált legidősebb kukoricamaradványok a Teohuacán-völgy (Mexikó) egyik barlangjából kerültek elő, és körülbelül hatezer évesek. A kukorica olyan pázsitfűféle, ami egynyári, kalásztengelye (kukoricacső) kemény és tagolatlan, a kalászkák párokban helyezkednek el, a szemek a csövön hosszanti sorokba rendeződnek. A kalászkák kétalakúak, a csövön szemekké, a pollentartó virágokon pedig címerré alakulnak. Fontos jellemzője még az egylakiság. A kukorica nővirágzatát, a bibét és a szokatlanul hosszú bibeszálakat, hétköznapi nevein kukoricabajusznak, kukoricahajnak szokták nevezni. A kukoricát elsősorban emberi táplálékként és állatok takarmányozására használjuk.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=qAWOza8-CzY

Napraforgó: Magyarországon a legfontosabb, a legnagyobb területen termesztett olajnövény. Észak-Amerika nyugati feléről származik. Az indiánok már 3000 éve termesztették. Európába az 1510-es években hozták át. Eleinte dísznövénynek termesztették; kertészeti változata a dísznapraforgó. Haszonnövénnyé azután vált, miután Bunyan 1716-ban Angliában szabadalmaztatta a napraforgóolaj sajtolásának módszerét. 1–3 m magasra növő, el nem ágazó szárú, kórós lágyszárú. Szára dudvás, belül szivacsos; érés közben durva, érdes felületű, megfásodott kóróvá alakul. Gyökérzete fejlett, a sűrűn növő, fehér gyökereket „esőgyökereknek” is nevezik, mert tömegesen akkor fejlődnek ki, ha a napraforgó sok csapadékot kap. Ennek hiányában a vizet a mélyebbre nyúló és ugyancsak nagy szívóerejű gyökereivel veszi fel. Nagy, szív alakú, serteszőröktől érdes levelei vannak. Virágzatának peremén fészek-pikkelyeket találunk. A fészekvirágzat szélén vannak a rovarok csalogatására szolgáló, sárga, nyelves virágok. A tányér közepe felé haladva, szabályos körökben helyezkednek el a hímnős csöves virágok, amelyekben a porzók előbb érnek, mint a bibe. Ezért a napraforgókat kölcsönös beporzással, rovarok termékenyítik meg. Termése a fajtától függő színű és méretű, egymagvú kaszat. A magbél (szotyola vagy makuka) nyersen, olajban sütve, vagy szárazon pirítva is ehető. A nyers mag csíráztatva és salátákba, szendvicsek tetejére szórható. Virágrügyeit nyersen salátákba teszik, párolva zöldségként ehető. Értékes, sütésre is alkalmas olaj sajtolható belőle, amelyet nagyobbrészt étolajként hasznosítjuk, de a margarin és a szappan gyártásának is fontos alapanyaga. Az olaj előállításakor visszamaradó extrahált darát fehérjedús takarmányként állatoknak adják.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=TL7fvASOZC0

Repce: Értékes ipari növény; a magjából olajat ütnek. A mediterrán vidékről származik, az Indus völgyében már időszámításunk előtt 3000-ben termesztették. Már az ókorban eljutott Kínába és Japánba; mára a mérsékelt éghajlati övben az egész világon termesztik. A repceolajat főleg két fajtájából: a réparepcéből és a káposztarepcéből állítják elő. Nálunk inkább a káposztarepce terjedt el. A növény 75–125 cm magas lehet. Levelei kékeszöldek. Virágai fürtökben nőnek; az egyes virágok 15–30 mm-esek, jellegzetes élénksárgák. Termése, a becő 5–10 cm hosszú, keskeny. Egy-egy becőben 15–40 magot találhatunk. Az őszi repcét augusztus végén vetik, június-júliusban aratják. Felhasználási lehetőségei: repceolaj felhasználásáról már az időszámítás előtti utolsó századokból vannak feljegyzések. Európában a XIII. századtól állítottak elő repceolajat. Az olajpogácsa nagyon tápláló olajgyári hulladék, amelynek hátránya, hogy az állat emésztőszerveiben káros anyagot fejleszt, tehát egy-egy nagy állatnak legfeljebb napi 1–2 kg adható. A repceméz folyékonyan világos színű, de napok alatt hófehér, apró szemcsékké kristályosodik.

TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Mik azok az egyszerű ötletek, amiket családommal együtt én is meg tudok valósítani a kertünkben?

1. Segítsd a hasznos szervezeteket a kertben!

Ha a természet példája szerint tekintjük, minden élőlény tagja a természetnek, része a természet körforgásának. Ilyen alapon minden élőlényt hasznosnak tekinthetünk, mivel hozzájárul a természet egyensúlyához.

Mikor hasznosak és mikor válnak kártevővé?

Ha a természet egyensúlya valamilyen okból felborul, elszaporodnak, a számunkra nemkívánatos élőlények ilyenkor beszélünk kártevőkről. A cél tehát a természet egyensúlyának a fenntartása. Kártevők azok az élő szervezetek, melyek termesztett haszon- és dísznövényeinkkel táplálkoznak, vagy azok növekedését megzavarják akkor is, ha észlelhető kárt nem okoznak.

Segítőtársaink egyik csoportja a talajlakó férgek. Feladatuk a szerves anyag bontása, átdolgozása, humuszképzés, talajlazítás. A fonalférgeknek több száz faja van, köztük számtalan olyan, amelyik kárt okoz. Egy részüknek viszont szerepe van a szerves hulladékok lebontásában, mint ragadozók és korhadékevők.

A hasznos talajlakó állatok közül még a földigilisztát és a trágyagilisztát emelnénk ki. A földigilisztának óriási szerepe van a kertben a szerves anyagok elbontásában, humuszképzésben, feladatuk még a talaj lazítása, a gyökerek számára átjárhatóvá teszik a talajt. Ha a kertünkben talajtakarást alkalmazunk, tapasztalhatjuk, hogy ezek a hasznos élőlények hamarosan elszaporodnak, és segítik a humusztartalom növekedését. Ugyanilyen hasznos a trágyagiliszta, hulladékokból, komposztból hasznos, a növények részére felvehető tápanyagot készítenek. Mindent meg kell tennünk, hogy számukat növeljük.

Ízeltlábúak: Ha találkozunk velük kertjeinkben, földünkön, nem is egészen igazságtalanul mindjárt a kártevőt látjuk bennük, pedig sok fajtájuk hasznos élőlény. Készítsünk számukra élőhelyet a kertben.

Pókok: Megtizedelik a legyeket, szúnyogokat, de egyéb kártevő rovarokat is. Tehát ne bántsuk a pókhálókat, amelyek a pókok elfogására szolgáló hálói.

Ragadozó atkák: Az atkák számos faja közül ezek hasznosak, mivel takácsatkákat, levéltetveket pusztítanak. Védő-ragadozónak nevezik őket, mert a kártevők túlzott felszaporodását még elkezdődni sem engedik, amennyiben levelenként legalább 1 ragadozóatka jelen van.

Legközismertebb és tenyésztett hasznos rovarunk a méh. A növények a méheknek (és egyéb rovaroknak) táplálékot szolgáltatnak, és ahhoz, hogy a virágból gyümölcs legyen, szükséges a méhek megtermékenyítő tevékenysége.

Hasznos rovarok közül megemlíthetők a futrinka-félék. Az aranyos bábrabló és számos futrinkaféle fonalférgekkel, pajorokkal, különféle lárvákkal és rovartojásokkal táplálkozik, tehát hasznos.

Katicabogarak: Mind a kifejlett katicabogarak, mind azok lárvái hatalmas mennyiségű levéltetvet képesek elfogyasztani. A változatos flóra a kertben kedvez a letelepedésüknek.

Lebegőlegyek: Fekete-sárga mintázatuk miatt darazsakra emlékeztetnek. Lárváik a tetvek ezreit falják fel. A fejlett lebegőlégy a tojásait a tetűkolóniák közepébe rakja. Ezeket a hasznos rovarokat büdöskével, sarkantyúval, körömvirággal csalogathatjuk kertünkbe.

Fátyolkák: Tetűoroszlánoknak is nevezik őket, mivel lárváik csillapíthatatlan tetűfogyasztók. Elszaporodásukat elősegíthetjük fátyolkaszállások kihelyezésével.

A fülbemászók rejtett életmódot élnek, rossz hírük ellenére nem károsak, tömegesen pusztítják a levéltetveket. Ha virágcserépbe forgácsot vagy szalmát teszünk, ebbe belemásznak, és így odahelyezhetjük mindig, ahol a levéltetű veszélyeztet.

Hüllők, kétéltűek: Ide tartoznak a békák, varangyok, szalamandrák, kígyók, siklók. A békák a meztelencsigák, ászkák, legyek, szúnyogok pusztítói. A teknősbéka – főleg vízközelben – előszeretettel fogyasztja a lótücsköt. A gyíkok, kígyók, siklók a puhatestűeket, meztelencsigákat pusztítják előszeretettel.

Madarak: Ha hasznos állatokról esik szó, gyakran elsőként a madarakat említik meg. A közéjük tartozó rovarevők kétségtelenül jelentős szerepet játszanak a kártevő-populáció gyérítésében, főleg amikor a fiókáiknak nagy mennyiségű hernyót szállítanak a fészekbe. Mégis mivel a rovarokhoz képest sokkal lassabb a fejlődésük, a kártevők tömeges felszaporodása ellen nem tudnak sokat tenni. Lehetne ezen azonban változtatni, ha legalább a kuvikoknak és a gyöngybaglyoknak alkalmas helyen fészkelőhelyet készítenénk.

http://www.nagykorosijomadarak.hu/index.php?content=leftmenu&page=3

Emlősök: Leggyakrabban a sünnel találkozhatunk. Éjjelente indul portyázni. Ezek során rovarokat, hernyókat, csigákat keres, de akár az egerekkel és a keresztesviperákkal is felveszi a versenyt.

A denevérek kizárólag repülő rovarokkal táplálkoznak. Elfogadják a speciális denevérodút is, melyeknek az áttelelésre is alkalmasnak kell lennie.

2. Tégy Te is azért, hogy növekedjen a Föld növényborítása!

Ültess fát rendszeresen ősszel, vagy tavasszal saját kertetekben, vagy közterületen, olyan helyen, ahol azt a település illetékes szakembere, például a városi főkertész jóváhagyja.

Ne felejtsd el, hogy a városias területeknek még nagyobb szükségük van az árnyat és oxigént adó fákra. Nézz utána, hogy saját lakóhelyeden melyek az őshonos fafajok, és lehetőleg azokból válassz facsemetét! Az épületek déli oldalán, ha arra van lehetőség, ültessetek nagy lombkoronájú fafajtákat, hogy a nyári hűvöset ne légkondicionáló berendezésekkel kelljen előállítani. A kifejlett fa nyáron jelentős árnyékot ad, így helyettesítheti az energiafaló mesterséges hűtést.

A növények is lélegeznek, ahogyan más élőlények, miközben oxigént fogyasztanak és széndioxidod bocsátanak ki. Van azonban a növényeknek egy másik fajta gázcseréje, ami a fotoszintézishez köthető és számunkra igazán fontos. Fény hatására fotoszintetizálnak, széndioxid felhasználásával állítanak elő oxigént és építik fel saját szöveteiket. Mivel életük során jóval több oxigént termelnek, mint széndioxidod, ezért mondjuk a növényekre, hogy oxigéntermelők.

3. Télen segítsd a hazánkban maradó hasznos énekesmadarakat a tél átvészelésében!

Nem kell hozzá más, mint egy egyszerű műanyag palack, egy olló és zsinór- no meg madáreleség.

A palack oldalába az aljától számítva 6-7 centire vágj egy akkora lyukat, amelyen keresztül egy madár kényelmesen befér. A palack alját töltsd fel eleséggel, majd a kupakjához csíptess egy zsinórt, azzal kösd ki madarak által gyakran látogatott, sűrűbb bokrok oldalára vagy fenyőfák ágára, persze olyan helyre, amit te is könnyen elérsz, amikor pótolni kell az eleséget. Tavasszal ne hagyd kint a palackokat, gyűjtsd össze és dobd ki őket a megfelelő helyre, vagy tedd el a következő télre.

A következő videóban Bálint gazda (Bálint György) elmeséli, hogyan kell madarainkat télen etetni.


4. Takarékoskodj a vízzel!

Nagyon egyszerűen takarékoskodhatsz a vízzel, csupán oda kell figyelned néhány dologra.

• Kádban fürdés helyett inkább zuhanyozz! Egy néhány perces zuhanyzás fele annyi vizet fogyaszt el, mint ha teletöltenéd a kádat a fürdéshez.
• Fogmosás közben mindig zárd el a csapot, ne folyjon feleslegesen a víz! Használj poharat az öblítéshez!
• Gyűjts esővizet a szobanövények locsolásához, így nem kell ehhez csapvizet használnotok!
• Léteznek víztakarékos fejek a zuhanyra és a kézmosó csapra, szereljetek fel ilyet otthon!
• Ne mosogass folyó vízben, inkább áztasd elő az edényeket, így könnyebben is tisztulnak.

5. A legfontosabb a hulladék megelőzés

Vásárolj tudatosan, hiszen a családok szemetesében lévő hulladéknak majdnem a fele csomagolóanyag, például élelmiszercsomagolás, tejes doboz, zacskó.

Ezért inkább olyan dolgokat válassz a boltban, ami nincs csomagolva! Például olyan fogkrémet, aminek a tubuson kívül nincs papírdoboz csomagolása, hiszen az teljesen felesleges, amint kibontod, azonnal a szemétbe kerül. Az is fontos, hogy csak azt vedd meg, amire valóban szükség van. A fölöslegesen megvásárolt termékekből ugyanis előbb-utóbb hulladék lesz. A pénztárnál pedig ne vásárolj számolatlanul nejlonzacskót, inkább legyen nálad mindig egy többször használható bevásárlótáska! Ha valami elromlik, előbb próbáld meg megjavítani, vagy hozzáértővel megjavíttatni, és csak akkor vásárolj újat, ha a javítás nem lehetséges.

6. Gyógyító növények

Minden növény fogyasztása valamilyen hatással van a testünkre, ha megesszük. Van amelyik élénkít, mint a kávé, és olyan is akad, ami mérgező, mint a gyilkos galóca, ezért azt nem is szabad megenni. Léteznek olyan növények is, melyek gyógyító hatásúak, ha megfelelően alkalmazzuk őket. Gyógynövényekkel biztosan te is találkoztál már, például kamillateát ittál, ha fájt a hasad, vagy hársfateát, ha köhögtél. Elterjedt még a lándzsás útifű használata megfázáskor vagy a körömvirág a bőrproblémákra.

Legismertebb gyógynövényeink

A népi gyógymód és a természetgyógyászat ezeknél persze jóval többet ismer, Magyarországon például ezer féle gyógynövény terem, így akár te is találkoztatsz velük a természetben, sőt, össze is gyűjtheted őket a réteken, erdőkben, folyók, patakok, tavak partjain, árokszélen. Fontos azonban jól ismerni a gyógynövényeket, ha szeretnénk gyógyításra használni. Nem csak azt kell tudni, hogy melyik milyen betegségre való, hanem azt is, hogy a növény melyik részét, a levelét, virágát, vagy gyökerét lehet felhasználni, mikor és hogyan kell gyűjteni, megszárítani és tárolni.

7. Növénytársítások  

A vegyes kultúra a szerves kertészkedés része, ahol a jól átgondolt növénytársítással, egymás mellé vetésével a a növények egymás fejlődésére kedvező hatással vannak. A vegyes kultúrában szorosan egymás mellett termesztünk különböző növényeket. Ahogy a virágágyásban sem csak egyféle növény kap helyet, úgy a veteményes ágyásaiban is a sokszínűség látható. Ezek az összeültetések jól átgondolt, tarka keveréket alkotnak, ahol a növények egymásra kedvező hatással vannak.

A vegyes kultúra előnye:

• Termőterület jobb kihasználása
• Fokozott védelem a kártevők és betegségek ellen
• Fokozott ragadozó rovar populáció
• Megnövelt hozam
• Fokozott gyomelnyomó hatás
• Fokozódik a  mikroorganizmus tevékenység a talajban

Például:

• A káposztaágyba ültetett saláta és spenót csökkenti a földibolha elszaporodását.
• A vörös- és fejeskáposzta közé ültetett paradicsom és kapor illata a káposztalepkét tartja távol.
• Répaágyban lévő kapor a répamag csírázóképességét javítja.
• A kerti laboda és kömény mellett a burgonya íze finomabb.  
• A tetvek túlzott elszaporodása ellen alkalmazhatjuk a büdöskét, körömvirágot, mákot, sarkantyúkát.
• A rózsa közé ültetett levendula erős illata a hangyákat tartja távol, és ezáltal a vele szimbiózisban élő levéltetvek védelem nélkül maradnak.
• A büdöske és körömvirág a rózsa és paradicsom közé ültetve a lebegő legyeket vonzza magához, melyek a peterakáshoz szükséges fehérjét ezeknek a növényeknek a pollenjéből nyerik.
• A szamóca ágyásba duggatott fokhagyma (kibocsájtott illóolajával) a lisztharmat és termésrothadástól véd.Ugyanezt a hatást a kamilla sorok közé szórásával is elérhetjük.
• Vöröshagyma közé ültetett sárgarépa szintén remek védelem a két növény hagyma- és répalégy támadása ellen, valamint a mélyen gyökerező sárgarépa jól fejlődik a sekélyen gyökeresedő vöröshagyma mellett.
• A saláta megvédi a földibolhától a retket.
• A káposzta közé ültetett büdöske a káposztalepkét riasztja erős illatával. Ezen kívül a büdöske gyökérzete fonalféreg riasztó hatással is rendelkezik, ezért a burgonya közé is ültethetjük. A büdöskének bokrosodása révén gyomfojtó hatása is van, ezért szegély növényként is jól alkalmazható.

Mindezek mellett érdemes élnünk  azzal a lehetőséggel is, hogy egyes növényekkel egy helyre gyűjtsük, csalogassuk a kártevőket. Vagyis, a haszon- vagy dísznövény mellé olyan növényt telepítünk, amely jobban vonzza a közös károsítót mint a főnövény. Ilyen esetben a csalogató növényt  még az előtt, hogy a főnövényt megtámadják a kártevők a károsítókkal együtt megsemmisítjük.

Egyéb aromás gyógynövényeket is tehetünk, amelyek a kártevőket "megtéveszthetik" míg a hasznos élőlényeket odavonzzák a kertünkbe. Orvosi zsálya, Muskotályzsálya, Szurokfű, Izsóp, Kerti kakukkfű. Nem szabad kihagyni a körömvirágot, és a bársonyvirágot sem, mert jótékony hatásukat ők is kifejtik a veteményesben.

8. Mulcsozás

A természetben magától is képződik mulcs, például a lehullott falevelekből az erdőkben. A kertben ezt a természetes folyamatot tudjuk mi is felhasználni, talajjavítás céljából.

A mulcsozás azt jelenti, hogy szerves anyaggal betakarjuk a talajt. A mulcsozás segíti a növények egészséges fejlődését, és növeli a talaj termékenységét.

A mulcs hatásai:

• A mulcs a legjobb tápanyag és optimális élettér számos hasznos talajlakónak.
• A talajlakók a mulcs alatt laza, morzsalékos talajt hoznak létre.
• A talaj humusztartalma növekszik, a növények több tápanyagot tudnak hasznosítani a talajból.
• A mulcsréteg alatt még szárazabb időszakban is nedvesebb marad a talaj.
• Csapadékos időszakban a mulcs megvédi a talajt az eróziótól, és a feliszapolódástól.
• A mulcsréteg megvédi a talajt és a talajlakókat a hőmérsékleti ingadozástól és a túl erős besugárzástól.
• A vastagabb (min: 5 cm) mulcsréteg gátolja a nemkívánatos gyomok kelését.

Tippek:

• a csapadékosabb területeken csak vékonyabban mulcsozzunk (maximum: 3 cm), hogy megakadályozzuk a befülledést
• ahol nagyon sok csiga van, ott is csak vékony réteget használjunk, ne készítsünk optimális búvóhelyet a kártevőknek

9. Növényi készítmények

A kereskedelemben kapható anyagok mellet sajátmagunk is készíthetünk növényi kondicionálókat. Többféle anyag képes a növények felületén egy vékony védőréteget képezni, amelyen nem tudnak a gombaspórák, vagy a károsítók átjutni. Más fajtája, olyan hatást fejt ki, hogy a növényeknek vastagabb epidermisze fejlődik, vagy pedig védőanyagok halmozódnak fel a levél külső rétegében. Más anyagok indirekt módon hatnak, segítik a gyökerezést, javítják a talajéletet, a raktározott tápanyagok jobb hasznosulását indukálják, ezáltal erősítik a növényeket.

A többszöri használatuk ajánlott, hogy megelőzzük a betegségek kialakulását, és a kártevők megjelenését. Leginkább a gombabetegségek ellen hatásosak.

A gyakorlati eredmények azt mutatják, hogy a különböző készítmények kombinációi gyorsabb növekedést, ritkább megbetegedéseket és egészségesebb növényeket eredmény.

A csalánlevelet valóban lehet hasznosítani a növényvédelemben, mert ha rápermetezzük a nővényekre, akkor azoknak a bőrszövete megvastagodik, a gombabetegségek nehezebben telepednek meg rajtuk és a kártevők is nehezebben tudják átszúrni. Azt nem merem ajánlani, hogy a gombaölő vagy rovarpusztító szerek helyett használják a csalánlevelet. Kiegészítésül, hatásfokozó szerként azonban nagyon hasznos.

Hogyan készül a csalánlé? Össze kell gyűjteni öt kiló friss csalánhajtást és azt egy napos helyre állított fa-, fém-, műanyag- vagy betonedénybe tenni, majd felönteni 20 liter vízzel. Nyári napon a lé erjedése rövidesen megindul, miközben igen erős, kellemetlen szag keletkezik. Az erjedés tíz nap alatt befejeződik, ekkor az oldatot át kell szűrni és ötszörös mennyiségű vízzel felhígítva használni permetezésre vagy öntözésre.

Sokan nem tulajdonítanak jelentőséget a hagymahéjnak, pedig fel lehet használni gombás betegségek ellen, és a kártevők távol tartására is. Akár a vörös-, akár a fokhagymáról van szó, kiváló antibakteriális hatással rendelkeznek. Megölik a talajban lévő kórokozókat, fertőtlenítik a talajt, védi a kertet a levéltetvektől és atkáktól. Ugyanez érvényes a fokhagymára is. Így készítsük el:

400 gramm hagymahéjra, vagy összevágott hagymára öntsünk forró vizet, kb. 4 liter, és hagyjuk állni legalább 1 napig. Másnap forraljuk össze, hagyjuk kihűlni, és szűrjük le. Ezzel a lével öntözzük a növényeket 4-5 naponta.

A hagyma szagát nem kedvelik, vagyis elkerülik a poloskák, tripszek, és a fokhagyma illatát a csigák sem kedvelik!

10. Megfelelő öntözés

A növényeknek különböző vízigényük van, amelyet az öntözés során figyelembe kell venni.

Az öntözésnél három egyszerű elvet kell követni:

1. Az esővíz alkalmasabb az öntözésre, mint a kútvíz, vagy a vezetékes víz, mert melegebb és mészmentes.


2. Ritkább, de nagyobb mennyiségű vízzel való öntözés, amelynél a víz mélyen a talajba hatol, a gyökereket arra ösztönzi, hogy a mélyebb rétegekben jobban elágazzanak.

3. Javasolt a növényeket inkább korán reggel öntözni, mint este, mert este gyorsabban kiszárad a talaj, és elkerülhetjük a növények hidegsokkját is. Ezen kívül az esti öntözéssel odavonzzuk a nemkívánatos meztelen csigákat, sőt még a gombabetegségekre való hajlamot is növeljük.

A csepegtetőöntözés víz- és energiatakarékos öntözési mód. A növényeknek is jobban megfelel ez a „kortyonként való itatás”, mint a szórófejes öntözés. Csak a gyökérnyakat szabad öntözni, hogy elkerüljük a levelek megégését.




A mulcsozás segít a vízzel takarékoskodni, mert segít a hőmérséklet kiegyenlítésében és megakadályozza a talaj kiszáradását.

11. Komposztálás

A komposztálás nem más, mint irányított „humuszgyártás.”

A mi feladatunk csak annyi, hogy minél kedvezőbb életfeltételeket teremtsünk azoknak az élőlényeknek (mikroorganizmusoknak, gombáknak, férgeknek, gilisztáknak stb.), amelyek nagy „szakértelemmel” végzik el feladatukat.  

Melyek a komposztálható nyersanyagok?  A szerves eredetű anyagok és hulladékok szinte kivétel nélkül komposztálhatók. 

1.  Konyhai hulladékok: gyümölcs, zöldség, krumpli, tojáshéj, kávézacc, tea-filter tartalma, elhervadt, vágott virág, elszáradt cserepes növények (cserép nélkül) stb.

2. Kerti hulladékok: elnyílt virágok, lehullott gyümölcs- és zöldség, ágak, gallyak, lombok, fűnyesedék, kerti gaz

3. Egyéb hulladék: kezeletlen fa, papír (nem színes), karton, haj és köröm.



Mit nem szabad a komposztba dobni?

1. Főtt ételmaradékot (főként húst és halat, mártásokat és leves-maradékokat), kenyeret és csontokat,

2. Hamut (vagy csak nagyon kis mennyiségben)

3. Üveget, fémet és műanyagot (idegen anyagot)

4.Színes újságot

5. Pelenkát, porzsák tartalmát

6. Fáradt olajat, vegyszereket, festéket, elemet, növényvédő szert, gyertya maradékot (semmiféle veszélyes anyagot!)

Tudjuk, hogy a növények (fák, bokrok, dísz- és haszonnövények) a talajból felvett tápanyagokból építik fel testüket (leveleiket, törzsüket)? A talajból elhasznált tápanyagokat ezért kell pótolni. Ha a levelekben és más növényi részekben felhalmozódott tápanyagokat elégetjük vagy a szemétbe dobjuk (így azok kikerülnek a természet körforgásából), megfosztjuk növényeinket a továbbéléshez szükséges tápanyagoktól, és azok elpusztulnak. A komposztálás segít abban, hogy természetes úton zárjuk ezt a körfolyamatot.   

Mely élőlények vesznek részt a komposztálás folyamatában?

1. A mikroorganizmusok: többnyire egy sejtből álló, szabad szemmel nem látható növények vagy állatok. Ezek a mikroorganizmusok olyan enzimeket választanak ki, melyek segítségével le tudják bontani a szerves anyagokat.

2. Gombák és enzimek: ők ketten együtt dolgoznak a cellulózhoz és a fás szárú növényekben található, ligninhez hasonló, sűrű anyagok lebontásában.

3. Makrofauna: az egyes rovarok, férgek, giliszták szerepe igen fontos a szerves hulladékok feldolgozásában. Járataik révén a komposzt levegőztetését biztosítják, folyamatosan keverik a szerves anyagokat, tápanyagokat bocsátanak ki.

TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Az állatokkal etetett táplálékokat összefoglaló néven takarmányoknak nevezzük.

A takarmányok csoportosítása:

- Zöldtakarmányok: Nagy tömeget adó, viszonylag olcsó, legtermészetszerűbb takarmányok. Az állatok szívesen fogyasztják őket, könnyen emészthetők. Fontos, hogy takarmányváltáskor fokozatosan szoktassuk őket a zöldtakarmány fogyasztásához, amely legeltetve vagy kaszálva etethető.

A legelők növénytársulása a gyep, amely általában pázsitfűfélékkel és pillangósnövényekkel tartósan benőtt terület.

Zöldtakarmányok fajtái és a velük takarmányozható állatfajok:

- Silókukorica (szarvasmarha, ló)

- Pillangósvirágúak: lucerna, vörös here, csillagfürt (szarvasmarha, ló, juh, sertés

- Zöldtakarmány-keverékek: Őszi: rozsos káposztarepce, rozsos bükköny (szarvasmarha, ló). Tavaszi: zabos bükköny, zabos borsó (szarvasmarha, ló)

- Leveles zöldtakarmányok: káposztarepce, takarmánykáposzta (szarvasmarha, juh)

- Gyökér- és gumós takarmányok: Terimés takarmányok, mivel táplálóanyag-tartalmuk általában alacsony, víztartalmuk magas. Étrendi hatásuk kedvező, azonban nagy mennyiségben adagolva hashajtó hatásúak lehetnek!

Fajtáik és a velük takarmányozható állatfajok:

- Gyökértakarmányok: takarmányrépa (szarvasmarha, ló, juh, sertés)

- Gumós takarmányok: burgonya (szarvasmarha, ló, sertés)

- Erjesztett (silózott) takarmányok: A téli időszakban tartósított zöldtakarmánnyal etethetjük a kérődző állatokat (szarvasmarha, juh) és lovakat. A friss állapotban silózott zöldtakarmányt szilázsnak hívjuk. A jó minőségű szilázs illata kellemesen savanykás, színe zöldessárga. A fonnyasztást követően tartósított takarmány a szenázs.

- Szénák, szénalisztek: Széna a zöldtakarmány szárításával készül. Megkülönböztetünk réti és szántóföldi szénát. Főleg pillangós takarmányokból szárítást követően, darálással növényi liszt készíthető, amelyet elsősorban a sertés- és baromfitakarmányozásban használnak fel.

- Gabonamagvak: Általános jellemzőjük: szénhidrátban gazdagok, fehérjében szegények, zsírtartalmuk alacsony vagy közepes (búza, árpa, rozs, zab, stb.).

- Hüvelyes magvak: Magas fehérjetartalom mellett jelentős energiaforrás az állatok számára. Nagy mennyiségben nem ajánlott a takarmányozásban való alkalmazásuk puffasztó hatásuk miatt (szójabab, borsó csillagfürt, lóbab, stb.).

- Olajos magvak: Olajtartalmuk magas, ezért energiaszolgáltató takarmányok. Kedvező étrendi hatásúak, könyen emészthetők (pl. napraforgó).

- Melléktermékek: A melléktermékeket keletkezésük szerint az alábbi csoportokba lehet sorolni.
- növényi eredetű melléktermékek: szalma, kukoricaszár, leveles répafej
- állati eredetű melléktermékek: tej-hús-halipari melléktermékek
- ipari eredetű melléktermékek: malomipari (korpa, takarmányliszt), olajipari (extrahált dara, pogácsa), cukoripari (száraz és nedves répaszelet, melasz), egyéb ipari melléktermékek (szeszgyártásból, konzervgyártásból származnak)

- Ipari abrakkeverékek: A táp, vagy más néven takarmány önmagában etethető, teljes értékű, melyet az adott faj, fajta, hasznosítás, ivar szükségleteinek megfelelően állítanak össze. A koncentrátum magas fehérjetartalmú takarmány összetevőből, ásványi-més vitaminkiegészítésből áll. A premix ásványi anyagot és/vagy vitamint tartalmaz. A premix és koncentrátum önmagában nem etethetők, felhasználásukkor abrakhoz keverjük. A táp fizikai megjelenését illetően lehet: lisztes, szemcsézett, vagy granulált.

A takarmányok tartósítása, tárolása: A növényi eredetű takarmányok egy részét betakarítást követően tartósítani kell, hogy táplálóanyag-tartalmuk minél kevésbé változzon. Tartósítási eljárások:
- Erjesztés: szerves savak tartósítják a takarmányt (pl. silózás)
- Szárítás: a takarmányok víztartalmát csökkentik, mivel alacsonyabb víztartalomnál a mikróbák tevékenysége kevésbé aktív (pl. szénakészítés)
- Kémiai út: a tartósítás kémiai anyagok hozzáadásával történik (pl. kémiai tartósítószer hozzáadása gabonához, nedves melléktermékekhez)

- Erjesztés: A tartósítás folyamán a szénhidrátokból a tejsavbaktériumok által termelt tejsav konzerválja a takarmányt. Ehhez a baktériumok működésének kedvező feltételeket kell biztosítani: oxigénmentes környezet (alapos tömörítéssel kell kiszorítani a levegőt), megfelelő hőmérséklet (hidegerjesztőknek: 15-25°C, melegerjesztőknek: 40-50°C). Könnyen erjeszthető takarmányok: silókukorica, cukorcirok, kukorica-, napraforgócsalamádé. Technológiája:
- Takarmánynövény levágása, aprítása, szecskázása 1-3 cm hosszúságúra szecskázógéppel
- Tömörítés szállítójárművel, munkagéppel minél rövidebb időtartam alatt
- Siló lezárása: fóliával, földdel, szalmabálával
Silótípusok: gödörsiló, dombsiló, falközi siló, három oldalról zárt siló.

- Szárítás: A takarmánynövények víztartalmának csökkentésével növelni lehet az eltarthatóságukat. A szárítás két formája: természetes és mesterséges.
Természetes szárítás a renden szárítás (zöldtakarmányok kaszálás után), és az állványon szárítás (csöves kukorica szárítása góréban).
Mesterséges módon lehetséges szárítási módszerek: hideg levegős meleg levegős-, vagy forró levegős szárítás.

- Takarmányok tárolása:
- Szemes takarmány tárolása: magtárban ömlesztve és zsákos formában.
- Gyökér-és gumós takarmányok tárolása: prizmában, veremben.
- Széna tárolása: pajtában, fedett tárolótérben, kazalban.
A tárolás akkor jó, ha a takarmány-tárolás alatt minimális mennyiségű a tápanyag-veszteség.

Takarmányok keverése: Teljes értékű takarmány készíthető gazdasági abrakkeverék és takarmánykiegészítő összekeverésével. A takarmányok összeállítását receptúra alapján végezzük. A takarmány keverése akkor jó, ha a takarmányalkotók egyenletes eloszlásban találhatók a keverékben. A premix, a koncentrátum abrakba keverése a következő módon történhet:
- kiméréssel a recept alapján
- összekeverés: kimért anyag 5-10 kg abrakkal
- elegyítéssel: keverék az abrak többi részével.

Takarmányok előkészítése:
- A széna, a zöldtakarmány, a gabona előkészítés nélkül is adható az állatoknak. A rágási munkát megkönnyíti a szecskázás, az elvénült növényt így szívesebben elfogyasztja az állat.
- Felszeletelve etetjük a gyökér-és gumós takarmányokat, mivel jobban keverhető abrakkal és nem okoz nyelőcsőeltömődést.
- A szemes takarmányokat darálással, őrléssel, valamint áztatással készítjük elő.

Az etethető takarmányok és kiadagolásuk: A takarmányozás történhet egyedileg vagy csoportosan. Egyedileg azokat az állatokat etetjük, amelyeknek speciális igényei vannak. A csoportkialakítás a termelés, a testtömeg, ivar, kor szerint történik.

Itatás: Az állati szervezet jelentős mennyiségű vizet tartalmaz, ezért annak napi, rendszeres pótlása kiemelt jelentőségű feladat az állattartásban. A napi vízszükségletet befolyásolja az állat kora, termelése, egészségi állapota, a környezet hőmérséklete, illetve a takarmány összetétele is.

Az állat vízhez az ivóvízen és takarmányon keresztül jut. Az állatoknak biztosítani kell, hogy korlátlanul juthassanak vízhez. Fontos figyelni a víz minőségét, valamint ügyelni kell az itatóberendezések rendszeres tisztítására is.

Az itatók lehetnek kézi feltöltésű itatók (itatóedények, vályúk) és vízhálózatra kapcsolt itatóberendezések (automata önitatók).

TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

A káposztafélék a keresztesvirágúak családjába tartozó növények . A legnagyobb mennyiségben fogyasztott zöldségnövényeink. Frissen, tárolva és feldolgozva az év nagy részében rendelkezésre állnak. Idegen beporzók, termékenyülésükhöz rovarok szükségesek. Becő-, vagy becőketermésű növények.

Fejes káposzta vagy édes káposzta: valószínűleg a mediterrán területekről származik, már 4000 éve termesztik. Kétéves növény, az első évben az ismert káposztafejet hozza létre, ha pedig nem takarítják be, akkor a második évben magszárat növeszt. Mérsékelt hőigényű, hosszúnappalos növény (12 óránál hosszabb megvilágítás). Tápanyag- és vízigénye nagy, a talajból is a jó vízgazdálkodásút kedveli. Komoly vitaminforrásunk, A, B1, B2 és legnagyobb mennyiségben C-vitamint tartalmaz. Felhasználása: nyersen (pl.: káposztasaláta), főzve (pl.: káposztaleves, töltött káposzta), tartósítva ( pl.:savanyú káposzta), sőt sütve (pl.: káposztás rétes).
Médiaállomány

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=7zkkWig01wE

Kelkáposzta: Igen közel áll a fejes káposztához, ám annak sima leveleivel szemben a kelkáposzta levelei fodrosak, hólyagosak. A hideget jobban viseli a fejes káposztánál, ezért átteleltethető; a szárazságot is jobban tűri. Ellenben nem savanyítható, és rosszabbul is tárolható a fejes káposztánál. Lazán simuló levelei megnyúlt fejet formálnak. Gyökerei sekélyek, ezért jó víz- és tápanyag-ellátást kíván, bár a fejes káposztánál igénytelenebb. Kevesebb ételbe jó, mint a fejes káposzta, és nem is savanyítható, de fontos tápanyagokat tartalmaz: sok benne a fehérje, és az ásványi anyag, miközben C-, B1- és B2-vitamin-tartalma megközelíti a fejes káposztáét. Egész évben jól tárolható.
Médiaállomány

Karalábé: A káposztafélék családjába tartozó zöldségnövény. Magas B1-, B2-, B6-, és C-vitamin (63 mg/100 g) tartalma miatt ajánlatos a nyers fogyasztása. Tartalmaz még kalciumot, káliumot, magnéziumot, vasat, valamint meszet és foszfort is. Nem savanyítható, konzerválásra is alkalmatlan. Viszont egész évben termeszthető, és már tyúktojás nagyság elérésekor szedhető. A karalábé magas vitamintartalma miatt méregtelenítő hatású. Vannak hajtatásra alkalmas fajták, amelyek rövid tenyészidejűek, hideg- és fényszegény körülményekhez alkalmazkodtak, valamint hosszabb tenyészidejű őszi-téli felhasználásra alkalmas fajták, amelyeknél lényeges szempont, hogy ne legyenek fásodára hajlamosak.
Médiaállomány

Karfiol: Elsősorban Európában népszerű zöldség, amelynek húsosan megvastagodott fehér virágait lapátszerű zöld levelek veszik körül. Akkor jó minőségű, ha teljesen fehér, és rózsái szorosan illeszkednek. Magas C-vitamin tartalmát (60 mg/100 g) mélyhűtött állapotában is megőrzi. Ásványi sókban is gazdag. Húspótló ételként rántva, vagy darált hússal dúsítva rakott karfiolként, levesnek, előfőzve saláták alkotórésze is lehet, de savanyúságnak eltéve is igen kitűnő. Magas fényigénye van, azonban a rózsái a napon megbarnulnak, ezért a belső leveleket, a kialakuló rózsa fölött összekötik. Vízigénye nagy és szereti a magas páratartalmat, ezért a hazai viszonyok között, csak öntözéssel termeszthető gazdaságosan. Egyetlen napi szárazság tönkreteheti a termést.
Médiaállomány

Bimbós kel vagy kelbimbó: A 19. században Belgiumban nemesítették ki, emiatt angolul például „brüsszeli káposztának” nevezik. A káposztafélék családjába tartozó kétéves növény. Első évben hozza a főszáron a fogyasztásra alkalmas hajtásokat (bimbókat), második évben a becőtermést. Fontos kiskerti növény, kézimunka igénye miatt nagyüzemileg csak kis területen termesztik Magyarországon. Főgyökere erőteljes, dús oldalgyökerekkel mélyre (80–100 cm-re) hatol, ezért szárazságtűrő. Hosszú nyélen lelógó, tojás alakú, szürkészöld levelei köntösként védik a tenyészidő végére hónaljukban képződő, kicsiny, tömör fejes káposztaszerű bimbókat. Virágzati szára elérheti a 150 cm-t. Magas szárazanyagtartalma miatt nagy a hidegtűrése, és jól tárolható.
Médiaállomány

Kínai kel: A Kelet-Ázsiában mediterrán vidékeiről származó növényt Kínában és Japánban már a 3. században termesztették. Európába a 19. században került át, de az 1950-es évekig alig ismerték. Nagy zöldtömeget termő, egyéves növény. Tipikusa rövidnappalos növény. Főgyökere erősen rögzíti. Nagyon alacsony: úgy tűnik, mintha egyáltalán nem lenne szára. A rendkívül rövid száron, torzsán ülő levelek közül a csúcs tájékán levők nem fejlődnek ki teljesen, hanem a bimbós kelhez hasonlóan rügyek maradnak. A levelek széle a sima vagy hasadt, felületük általában kissé ragacsos, gyengén szőrös. A levelek főere nagyon vastag (4–6 cm). A levél lehet keskeny, hosszú, hosszúkás tojásdad vagy széles lapát formájú. Magszára akár 1 m magas is lehet. A virágokban sok a nektár, és ezt nagyon szeretik a méhek, tehát jó mézelő növény is. Könnyen emészthető, fehérjetartalma háromszorosa a fejes káposztának. Sok C-vitamin, karotin és ásványi só van benne, felhasználható főzeléknek, salátának és spárgapótlónak is.
Médiaállomány

Hüvelyes növények: a Fabales rendbe tartozó kultúrnövények, hüvelytermésük van. A gyökereken rhizobiumokban a levegő nitrogénjének megkötésére alkalmas baktériumok élnek.

Borsó: A pillangósvirágúak családjába tartozó növényfaj. Tápláléknövény, az emberiség egyik legrégibb kultúrnövénye. Fontos fehérjeforrásnak számít az emberi táplálkozásban, manapság elsősorban zöldségként és állateledelként kerül felhasználásra. Magyarországon a veteményes kertekben mindenütt megtalálható kedvelt zöldségféle. Termesztett változatai több vad őstől származnak. A magyarság még a vándorlása idején ismerhette meg. A magyar borsó szó ótörök eredetű. Az alapfaj gyökere mélyre hatol, oldalgyökerei gazdagon behálózzák a talajt, rajtuk nitrogéngyűjtő baktériumok élnek. Hajtása felálló vagy elfekvő dudvaszár viaszos bevonattal; levélkacsban végződik. Virágai fehérek, magánosak vagy kevés tagú fürtben állnak. Termése hüvely. Áprilistól júliusig virágzik. Alapvetően három fajtacsoportot különböztetünk meg: cukorborsó amelyet hüvelyestül fogyasztanak,a kifejtő borsók magja sima, cukortartalmuk gyorsan alakul át keményítővé, rövid idő van a betakarításukra. Ide tartoznak az étkezési száraz (zöld vagy sárga magvú) borsók is. A velőborsó cukortartalom lassan alakul át keményítővé, hosszabb ideig zsenge marad. A borsót eredetileg száraz állapotban fogyasztották. A zöldborsó-fogyasztás a 15–16. századtól jött szokásba Ny-Európában. Eleinte a hüvelyével együtt főzték meg.
Médiaállomány

https://www.youtube.com/watch?v=JW-0vd1ssV0

Veteménybab: Népies megnevezése: paszuly, paszulyka, fuszulyka. Nagyon sok fajtája van, melyek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek. Amerikában őshonos, az indiánok már kb. 5000 éve termesztik. Európába először az 1530-as években került; Franciaországban 1548-ban említik először. Ezután az európaiak közvetítésével került át később Afrikába, Ázsiába és Ausztráliába. Léteznek bokorbab és futóbab típusú fajták. A futóknak valamilyen támaszték szükséges, ezért szokás kukoricaszár mellé, vagy kerítés mellé, esetleg hálóra felfuttatni. Magyarországon mindenféle típusát termesztik, a zöldbabot (amelyből létezik sárga és zöldhüvelyű is), a fejtenivaló babot és a különféle szárazbabokat is. Táplálkozási értéke nagy, magvai 40-50% keményítő mellett feltűnően sok, 22-35% fehérjét (legumin) tartalmaznak, melynél fogva emberi és állati táplálékul egyaránt alkalmazhatók. A szárazbab fehérjetartalma tízszerese a burgonyáénak, háromszorosa a kenyérének, de magas az ásványi anyagtartalma is. Zöldbabként a fehérje értéke kisebb, de még így is jelentős. A kevésbé szálkásodó fajtákat részesítjük előnyben. Mind a száraz-, és a zöldbab is elkészíthető főzeléknek, salátának, levesnek, de mélyhűtésre és konzerválásra is alkalmasak.
Médiaállomány

A burgonyafélék (Solanaceae) család a valódi kétszikűek egyik családja. Számos fajuk ehető, míg mások mérgezőek. A virágaik hímnősek, a termésük tok, húsos tok, vagy bogyó.

Paradicsom: Dél- és Közép-Amerikában őshonos. Egyaránt jelenti a növényt és annak bogyótermését, amelyet Magyarországon elsősorban zöldségként használunk fel. Népies neve: paradicska, tomata, tomató. A magyar paradicsom szó a „Paradicsom almája”, „paradicsomalma” kifejezésből rövidült. A növény „alma” nevét máig őrzi az olasz neve (pomodoro, azaz „aranyalma”). Kezdetben dísznövény volt, az 1870-es években a dunakeszi kertészek voltak Magyarországon az első paradicsomtermelők. Trópusi hazájában évelő kúszónövény, mérsékelt éghajlaton egyévesként termesztik. Nagyon sok fajtája van és sokféleképpen használható fel, nyersen, savanyúságnak, levesnek, mártásnak, passzírozva üdítőitalnak. A zöld paradicsom fogyasztása veszélyes, mert mérgező hatású szolanint tartalmaz, ami az érés során elbomlik. Táplálkozási értéke abban rejlik, hogy harmonikus összetételben tartalmazza a különböző aroma anyagokat, amelyet más növények ízben nem tudnak megközelíteni. A vitaminok közül legjelentősebb a C-vitamin (20–30 mg), de még 11-12 féle vitamin található benne.
Médiaállomány

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=brVSchpPl20

Padlizsán vagy tojásgyümölcs: Ritkábban törökparadicsom vagy kékparadicsom névvel is jelölik, Erdélyben vinete vagy vinetta néven ismert. Egynyári növény. Kelet-Indiából származik, ahol már évezredekkel ezelőtt is termesztették, de Magyarországon is egyre jobban kedvelik és termesztik. Tartalmaz C- és A-vitamint, és igen gazdag ásványi sókban is. Bokra 40–100 cm magas, fásodó szára elágazik. A termés színe fajta szerint lehet fehér, sárga, lila, fekete; formája gömbszerű vagy hosszúkás. Környezeti igénye megegyezik a paprikáéval. Akkor szedjük, ha a sötétlila termése elérte a teljes nagyságát és fényes felületű. Kitűnő előétel, saláta, kirántva, palacsintatésztában megforgatva és kisütve, vagy rakottan főétel, levesbe is főzhető, főzeléknek, de töltve, és párolva, padlizsánkrémként, vagy paradicsommártással, illetve körítésként is kitűnő. A padlizsánból számtalan étel készül, leginkább a balkáni és mediterrán térségekben. A legismertebbek: muszaka (görög), ratatouille (francia), vinetta vagy vinetesaláta (román és erdélyi magyar).
Médiaállomány

Paprika: A nemzetség valamennyi faja Közép-, illetve Dél-Amerikából származik, de mára a mérsékelt és a trópusi égövben szerte a világon termesztik őket. Az indiánok (inkák stb.) nemcsak ismerték, de termesztették is. Európába Kolumbusz orvosa, Diego Alvarez Chanca hozta 1494-ben. A paprika magyarországi megjelenése egyéb más Amerikából származó növényhez viszonyítva nagyon korai. Nem tudjuk pontosan, hogyan érkezett az országba. A valószínűbb álláspont szerint török–délszláv közvetítéssel vettük át a Balkán felől. Erre utal a „törökbors”, „tatárkabors”, "pogánybors" elnevezés is. Mint mindenütt, Magyarországon is először mint érdekesség jelent meg a főúri kertek ritkaságai között. Csak a 18. században vált általánosan ismertté; legelső termesztő körzete Szeged környékén volt. Hosszúnappalos növény. Ha a megvilágítás 12 óránál rövidebb, nemcsak a virágzás áll le, de a bimbók akár le is hullhatnak. Bókoló virágai látszólag csomókban állnak az ágak csúcsán, de valójában magánosak, lehetnek fehér, sárga vagy lila színűek. Felfújt, sokmagvú bogyótermése rendkívül változatos alakú és színű; csüngő és felálló is lehet. Öt faját termesztik szerte a világon, rengeteg változattal. Szent-Györgyi Albert által felfedezett C vitamin vagy aszkorbinsav és az erek alapi részén az ún. óriás sejtek tartalmazzák a kapszaicint, amitől ízét csípősnek érezzük. A magyar konyhát teljesen átalakította a paprika. A magyar paprika leghíresebb leveseink (halászlevek és gulyások), továbbá párolt ételeink (pörköltek, paprikások) nélkülözhetetlen fűszere. A hidegkonyha is előszeretettel alkalmazza a paprikát bekeverve (például a körözöttekben) vagy az ételre szórva (zsíros kenyér, kocsonya stb.).
Médiaállomány

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=XNYc5xkroMk

Burgonya: A köznyelvben krumpli, tájnyelvi nevén krumpedli, kolompér, kompér, kolompír, korompér, krompér, grulya, földialma, svábtök vagy pityóka (Erdélyben). Peru és Chile hegyvidékén őshonos az ott élők körülbelül 7000 éve fogyasztják. Európába a 16. században Pizarro révén került. Magyarországra 1650 körül jöhetett be bajor-osztrák közvetítéssel, de igazi elterjedése II. József magyar király adókedvezményeinek volt köszönhető. Ez a legfontosabb termesztett, nem gabona növény, és több ezer fajtája ismert. (50–90 cm) magasra növő, lágy szárú növény. A föld feletti rész szárcsomóiból nőnek a hajtások és levelek, a föld alattiból a gyökerek és a tarackok. A tarack (sztóló) csúcsának megvastagodásából alakul ki a gumó (szárgumó). A párta és a csésze összeforrása miatt öttagú, fehér, lila, olykor vöröses virágai bogernyőbe tömörülnek. Termése kétrekeszes, sokmagvú bogyó. Termesztésben egyéves, de természetes élőhelyén évelő, gumójával áttelelő növény. Fogyasztani kizárólag a gumóját szabad: a virágából keletkező bogyókban, a növény felszíni zöld részeiben, valamint a burgonyagumó „szemeiben” (rügyeiben) és a napon (fényben) tartott gumó megzöldülő héjában méreganyagot (szolanint) fejleszt. Nagyon sokféleképpen használhatjuk: leves, főzelék, olajban, vagy zsírban sütve, húsételekhez köretként, kenyér és egyéb kelt-, sült- és főtt tészták készítéséhez. Hámozás után gumója bármilyen formában (főzve, sütve) elkészíthető.
Médiaállomány

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=ctG0c7tayK8

Levélzöldségek: nem tárolhatóak, mindegyiknek a levélzetét fogyasztjuk.

Fejes saláta: Őshazája Dél-Európa, Észak- és Nyugat-Afrika. M agyarországon is széles körben elterjedt. Egyéves növény, melynek van áttelelő és nyári változata is. A legrövidebb tenyészidejű zöldség. Fejlődése két szakaszból áll, első a fejesedési, második szakasz a magtermő. Erős főgyökere van, virágzati szára 60-80 cm hosszú, rajta ül a fészkes sátorvirágzat. A termés fehér vagy barna színű bóbitás kaszat. Sok országban nyersen és hidegen fogyasztják,például salátákban, hamburgerekben vagy tacóban. Más országokban a kerti salátát főve fogyasztják, és a szár felhasználása éppen olyan fontos, mint a levélé. A nemzetség tudományos neve a latin lac, azaz tej szóból származik, ami az ide tartozó növények tejnedvére utal. Magas C-vitamin tartalma, (40 mg), de sok B-vitamint, (B1-, B2-, B6-vitamint) és vasat tartalmaz. Ízanyagai jó hatással vannak a gyomor működésére, ritkán főzelék készítésére is felhasználjuk. Cukorbetegek, túlsúlyosak is fogyaszthatják.
Médiaállomány  

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=QnhHPG99aUk

Spenót vagy paraj: Közép- és Délnyugat-Ázsiában őshonos. Ismert nevei még: spinót, spenát, spinát, spinác, barátparéj. Magyarországra korán eljutott, 1590-ben már említik a spinácz nevű levélzöldséget. Egyéves, néha kétéves növény, a mérsékelt égöv alatt képes áttelelni. Mintegy 30 cm magasra megnövő, szára egyenes, levelei változatos méretűek. Kétlaki növény, a nővirágos egyedek hosszabb élettartamúak, a hímvirágúak az elvirágzás után elszáradnak. Termése gyakran tüskés felületű, 5–10 mm-es makkocska, melyben számos mag található. Leggyakrabban főzeléknövényként vagy salátaként használják fel, iparilag pedig klorofill előállítására. A talajtól függően nagy mennyiségű vasat tartalmazhat, azonban ennek nagy része nehezen felszívódó formában van jelen, és az oxalátok is gátolják a felszívódását. Popeye, a tengerész, egy fiktív hős, aki nagyon szereti a spenótot és fogyasztásakor emberfeletti erőre tesz szert.
Médiaállomány

Sóska: Elnevezései: mezei sóska, réti sóska, kerti sóska vagy egyszerűen sóska. Évelő, lágyszárú levélzöldség. Egész Európában őshonos, de megtalálható Észak-Amerikában, Ázsiában és Chilében is. Három fajtája van, amelyek a savanyú ízükben különböznek: kerti vagy francia sóska igen erősen savanyú. A paréjlórom vagy angolsóska nem savanyú ízű. A Magyarországon termesztett mezei sóska mérsékelten savanyú. Jellegzetes savanyú ízét a benne található oxálsavnak köszönheti. Hashajtó hatása is van. A spenótból készült főzelékhez hasonló jellegű étel készíthető belőle, de használják saláták ízének fokozására is. Savanykás ízének étvágygerjesztő hatása is van. Magas C-vitamin tartalmának köszönhetően hatékonynak tartják a skorbut gyógyítására és megelőzésére. Sok ásványi sót, meszet, foszfort és vasat tartalmaz. Frissen szedve kedvelt gyerekcsemege.
Médiaállomány

Hagymafélék: a hagyma a legrégebbi kultúrnövényeink egyike. Nem melegigényes, a -6, -7 fokot is kibírja. Vízigénye közepes, mivel sekély gyökere nem tudja felvenni a mélyebben található nedvességet.

Vöröshagyma: Az amarilliszfélék családjába tartozó növényfaj. Közép-Ázsiából került Magyarországra; ősrégi konyhai fűszer, amely a főtt és sült ételeink legkedveltebb ízesítője. A magyar tájnyelvi elnevezései közül a hajma, a vereshagyma, a zsidószalonna és a mózespecsenye a legismertebbek. Hagymával áttelelő, fajtától függően kétéves vagy évelő növények. Levelei és tőkocsánya üregesek, a levelek hengeresek. Virágzata gömb alakú ernyő, melyet korai állapotban világoszöld színű fellevél takar. A virágok 3 tagúak, leplesek. A termés tok, magjai feketék. Illóolajat, B-, és C-vitaminból 30 mg/100 g-ot (de a zöldhagyma még ennél is többet). A jellegzetes csípős ízét és illatát egy kéntartalmú vegyület adja. Ennek a hatóanyagnak baktériumölő hatása van, ezért a meghűléses időkben a fertőzések megelőzésére is használták. Tavasszal zöldhagymaként fogyasztjuk, ilyenkor feltöltögetjük. A hagymahéj a hagyma külső levelei, amik az érés során elszáradnak, megbarnulnak, ezt a barna héjat vízben felforralva használják, elsősorban gyógyteaként. Húsvétkor a húsvéti tojások festésére, miközben a tojások is keményre főnek. Kiszedése után utánszárítjuk, a gyökerektől, fellevelektől megszabadítjuk, felfűzve, vagy csak száraz szellős (padlástérben) hosszú ideig tárolható, így egész évben használhatjuk, de szeletelt szárítmányként, akár évekig is eltartható. Nagyon sok fajtája van, de a nálunk és az egész világon is híres a makói vöröshagyma, amely kellemes aromája és kevésbé csípős íze miatt kedvelt.
Médiaállomány

Fokhagyma: Gyógy- és fűszernövény, melynek hagymája fogyasztható; felvágva erőteljes aromát (egyesek szerint illatot, mások szerint szagot) bocsát ki. Népies neve „foghagyma” vagy „büdös hagyma”. Elő- és Dél-Ázsiában őshonos; különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik. Egyes ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki, Egyiptomban szent növényként tisztelték. A középkorban is gyógyító és tisztító erőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban. A pestisdoktor madárfejszerű álarcának csőrrészébe (amin át az orvos belélegezte a levegőt) többek között fokhagymalevelet is tettek. Hazánkban a 15. században kezdték termeszteni. Mivel meleg- és fényigényes, Magyarországon kiváltképp Makó környékén termesztik. Egyenletes vízellátás mellett bő termést hoz. Ha a levele és szára elszárad, a gumókat szellős helyen utánszárítják, a rögöktől, gyökérzettől megtisztítják, füzérbe vagy koszorúba fonják, és szellős, száraz helyen (padlás) felfüggesztve tárolják. A komplex összetevőknek köszönhetően jelentős immunrendszer-erősítő hatást is megfigyeltek. Felhasználják levesek, főzelékek, saláták, sültek, vadhúsok, szószok, kolbászáruk készítéséhez, de kedvelt pirítós vagy lángos ízesítéséhez is.
Médiaállomány

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=xn8aJNGJ67U

Metélőhagyma vagy snidling: A hagymaformák legkisebb méretű faja, a tavasz első zöldülő hírnöke. Népies nevei: pázsithagyma, pázsitfű, valamint a német nevéből: snidling, snittling. A Földközi-tenger vidékéről származik. Magyarországon igen elterjedt és népszerű. Évelő növény. A friss metélőhagyma gyorsan elfonnyad, és kellemetlen keserű íze lesz. A szárított viszont hosszú ideig fogyasztható. Felveszi az étel nedvességtartalmát, így teljes értékű lesz. Sok benne az illóolaj és a C-vitamin. Erős aromájú fűszernövény. Főzni nem szabad, közvetlenül tálalás előtt adjuk az ételhez. Nemcsak ízesíti az ételt, de díszít is, ráadásul nagyon jó étvágygerjesztő és gyomorerősítő.
Médiaállomány

Póréhagyma: A póréhagyma a hagymafélék családjába tartozó, méltatlanul mellőzött növény. A póréhagyma őshazája valószínűsíthetően a Földközi-tenger környéke, illetve Ázsia, termesztése 3000 évvel ezelőtt Mezopotámiában kezdődött - említésre kerül a sumér birodalom tábláin is. Kheopsz fáraó katonái harci sikereik elismeréseképpen gyakran kaptak póréhagymát. Hazánkban népszerűsége lassan emelkedik. Lapos leveleinek széle sima, a levéllemez bordázott. A hosszúkás-lándzsás levél szélessége, amely a fajtára jellemző, a hagyma levelének 2-5-szörösét is elérheti, a középér a levélfelszínen kissé besüllyedt. Levelei a gyökérzet felé haladva hüvelyszerűen szorosan átölelik egymást, létrehozva az „üreges szárat". A póréhagymafajták értékét a fehér színű szár hossza adja.   Illóolajai baktériumölő hatással rendelkeznek. Kiemelkedő A-, B1-, C- és E-vitamin tartalma. A póréhagyma gyakorlatilag egész évben kapható, mivel van nyári és téli változata is.
Médiaállomány

Gyökérzöldségek olyan növényi gyökerek, amelyek zöldségként fogyaszthatóak. A gyökérzöldségek általában tárolószervek a növényben és azért vastagodnak meg, hogy energiát tároljanak szénhidrátok formájában.

Sárgarépa: Fontos zöldségnövény, jelentős vitaminforrás, régóta ismerjük és termesztjük. A vadon előforduló, Európában és Délnyugat-Ázsiában őshonos vadmurok háziasított alfaja. A nemesített változat a vadhoz képest jóval nagyobb répatesttel rendelkezik, ízletesebb és kevésbé fásodó szerkezetű. Kétéves növény, az első évben tőleveleket fejleszt és zömök raktározó főgyökeret. A répatest részben a sziklevelek alatti szárrészből fejlődik. A második évben megjelenik a magszára, amelyen fehér szirmú virágai összetett ernyő virágzatot alkotnak. Első "klasszikus" utalások a gyökér felhasználására az 1. századból valók (Dioszkoridész: De materia medica). Európába a 8. században mórok közvetítésével jutott el az Ibériai-félszigetre, innen terjedt el Észak-Európa felé. A jelenlegi narancssárga színűre holland kertészek nemesítették a 17. században. Magyar leírás elsőként 1664-ből származik Lippay Jánostól . A termesztett sárgarépa kb. 88% vizet, 7% cukrot, 1% fehérjét, 1% rostot, 1% hamut és 0,2% zsírt tartalmaz. Narancssárga színének okozója a β-karotin részben átalakul A-vitaminná az emberi szervezetben. A sárgarépát a legkülönfélébb módokon elkészítve lehet fogyasztani. Felhasználható apró darabokra vágva sütni, párolni, főzni, levesekbe és szószokba, bébiételekbe és állateledelbe. Az 1980-as évek óta lehet kapni bébirépákat (amelyek meg vannak hámozva és egyforma méretű hengerekre vágva) és nyugatabbra népszerű rögtön fogyasztható gyorsételek. A sárgarépa édes íze lehetővé teszi, hogy édességek is készüljenek belőle, mint sütemény, puding, gyümölcslekvár része. A sárgarépalé széles körben forgalmazott egészségvédő italként önmagában vagy mással keverve (pl. céklalével, narancslével). A nyulak és lovak kedvenc eledele.
Médiaállomány

Petrezselyem: A zellerfélék családjába tartozó, kb. 60 cm magasra növő bokros gyógy- és fűszernövény. Két alaptípusa van: a levélpetrezselyem és a gyökérpetrezselyem. Eredetileg Dél-Európában, a Földközi-tenger vidékén honos, azonban mára az egész világon elterjedt. A petrezselyem népies nevei: petrezselem, petrezsirom, petruska. A gyökérpetrezselymet helytelenül nevezik fehérrépának vagy egyszerűen gyökérnek is. A petrezselyem kétéves növény: az első évben a lombja és gyökere fejlődik ki. A második évben magszárat fejleszt, annak a csúcsán ernyős virágzattal, amelyben kaszattermések érnek be. A levelei fodrosak vagy simák, fogazott szélűek, világoszöldek, erőteljes friss fűszeres ízük van Illóolajat, karotint, C- és E-vitamint, ásványi sókat tartalmaz. Fogyasztása a szervezet számára különösen a téli hónapokban előnyös. A leveleit igény szerint bármikor gyűjthetjük. A levelek vágását jól tűri. A már majdnem elkészült, de inkább a készételhez adjuk, mert nem csak aromáját, de vitamintartalmát is elveszíti főzés közben. A petrezselyem levelét szárítva vagy lefagyasztva tárolhatjuk.
Médiaállomány

Pasztinák: A sárgarépával rokon és Európában őshonos gyökérzöldség. Már az ókorban ismerték, és csak a burgonya érkezése után szorult vissza. Népies nevei: fehérrépa, peszternák, paszternák, olaszrépa, latin nevéből pasztinák, helytelenül édesgyökér-nek is nevezik. A gyökér és a mag a petrezselyemhez hasonló ízű, csak kissé édesebb. A magja hasonló célt szolgál, mint a kapormag, levelét nem használják. A petrezselyemnél nagyobb tápértékű, ezért ezt az újra közkedvelt növényt a konzervipar is használja. A 16-22 centiméter hosszú gyökér a petrezselyemnél gazdaságosabb, édeskés, sima felületű és fűszeres ízű. Az egész növény erősen sárgarépa-illatú, amit különösen akkor érzünk, ha a leveleket megdörzsöljük. Minden olyan ételben, amelybe petrezselymet használnak, de kevesebb kell belőle, és az ételnek édeskés ízt ad. Különösen a babételek készítésénél javasolt a használata. A gyökérből nyert anyagokat a likőriparban használják ízesítőként. A gyökér keményítőt, fehérjét, pektint és C-vitamint tartalmaz. A növény levelei is alkalmasak főzelék készítésére.
Médiaállomány

Zeller: A zellerfélék családjába tartozó (népies neve téves, német olvasatban: celler, ui. németül: Sellerie) gyógy- és fűszernövény. Világszerte három változata terjedt el, Magyarországon a gumós változatot termelik. A halványított (termesztése közben árnyékolják) vagy szárzeller és metélő zeller levélnyelében 30–50 mg/100g C-vitamint is tartalmaz, míg a gumós változat csak elenyésző mennyiséget. Ennek levele és gumója adja az illatos, aromás, édeskésen fanyar ízű fűszert. Felhasználható nyersen salátákhoz, jól fűszerezi a főzelékeket, mártásokat, hús- és tojásételeket, de a diétás étkeztetésben is fontos szerepe lehet. A szárzeller gumója kicsi és tele van gyökérrel, ezért étkezési célokra nem alkalmas. Levelei 30–40 cm hosszúra is megnőnek, a levélnyél 3–4 cm széles, ezt a húsos levélnyelet – árnyékolással (földdel feltöltik, mint a spárgát) halványítva – salátának használják, vagy összeturmixolva leves, koktél készülhet belőle.
Médiaállomány

Retek: A retket már az ókorban is ismerték és termesztették, több fajtája kedvelt. Magas C-vitamin tartalma miatt a téli, vitaminban szegény időszakban nagyon hasznos lehet. Nyersen vagy sózva használjuk, vajas- vagy zsíros kenyérre, saláták alkotórészeként, de az ételek díszítésére is. Csípős íze és illata a hagymáéval rokon illóolajtól származik, régebben gyógyszerként is használták. A legkorábban termő fajta a hónapos retek, amelyet a nyári nagyobb gumójú, majd az őszi-téli, nagy gumójú és tárolásra is alkalmas fajták követnek. Vetés után 30-70 nappal már szedhetők. A benne található anyagok antibakteriális és gombaölő hatásúak, így kiválóan alkalmas a megfázás és cseppfertőzések megelőzésére.
Médiaállomány

Cékla: Más néven céklarépa, ritkábban vörös répa, régóta ismert salátanövény. Ugyanennek az alfajnak egy másik változata a spenótra emlékeztető mángold. A libatopfélék családjába tartozó, cukorrépával rokon céklát már a babilóniaiak és a föníciaiak is nagy mennyiségben termesztették, a rómaiak pedig megismertették az európaiakkal is. A népi hagyomány annyira bízott gyógyerejében, hogy a dinasztiaalapító Nagy Károly rendeletben szabályozta kötelező termesztését. A középkori Angliában betegek és idősek eledeléül szolgáltak a cékla könnyen emészthető levelei, felénk pedig mindenekelőtt a fej- és fogfájás enyhítésére szolgált e növény.
Médiaállomány

Torma: A torma egy gyógy- és fűszernövény. Népies neve: közönséges torma, csípős torma. Illóolajtartalma gyökerének reszelésekor szabadul fel. Kalciumot, nátriumot, magnéziumot és C-vitamint tartalmaz. Eredetileg gyógynövényként termesztették. Használjuk még kolbászokhoz, főtt sertés- és marhahúsokhoz, savanyúságok tartósításánál is. Fiatal levele salátába kitűnő. A gyökeréből készített szószt marhasültekhez, füstölt húsokhoz és halételekhez használják. Gyermekeknek reszelt almával keverten adható. Kiásáskor a vastag gyökereket használjuk fel, a vékony mellékgyökereket újra elültetve szaporíthatjuk.
Médiaállomány

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=MuUc364JXhU

TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

A gyümölcsöt fogyaszthatjuk nyersen, fagyasztva, aszalvány, dzsem, befőtt és ivólé formájában is. A gyümölcstermesztés jelentősége az egészséges, közkedvelt táplálék előállítása.

Kabakosok: A dinnyék fény- és hőigényes növények, földrajzi elterjedésüket és termesztésmódjukat ez határozza meg. Fényre legigényesebb zöldségnövények közé tartoznak: hosszúnappalos megvilágítást kívánnak a virágzáshoz. A görög-és sárgadinnyét palántával szaporítják. A palántákat 6 hetes korukban ültetik ki.

Almatermésűek: Almatermésű gyümölcsök az alma, birs, körte és naspolya.

Alma: Az almatermesztés hazánkban elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Bodrogközben és Hajdú-Bihar megye északkeleti részén, a Duna-Tisza közén és a Nyugat-Dunántúlon alakult ki. A facsemetéket egymástól 3-4 méter sortávolságra telepítjük. A fákat a felnevelés időszakában minden tavasszal alakító metszésben kell részesíteni.

Körte: A körtefajták érési idő alapján 3 csoportba sorolhatóak:

• nyári,
• őszi és
• téli.

Általánosságban elmondható, hogy az ültetvényekben akár 3,5– 4 méteres sortávolságban létesíthetünk gyümölcsöst. A körteültetés előtt érdemes szakembertől tanácsot kérni, mert különösen a téli fajták nagyon igényesek a gondozásra, a termesztés körülményeire. A körtefajták közül csak a téli fajták tárolhatók hosszabb ideig az almához hasonlóan. Utóérő gyümölcs, ezért nem kell megvárni a teljes beérését a szedésével, még zölden leszedhető, szalma közt, hűvös kamrában még tovább puhul, érik.

Birs: Emésztési panaszokra, elsősorban savhiányra a középkor óta fogyasztjuk. Különlegessé teszi magas P-vitamin tartalma, amely antioxidánsként gátolja a szervezet öregedési folyamatait és elősegíti a C-vitamin hatásának kifejtését. Ezen kívül kiváló A-, B1-, B2-, B3-, C- és E-vitamin forrás. A birsből készült krém nyugtatja, ápolja a gyulladt, igénybevett bőrt. A birset a többi almatermésűhez hasonlóan facsemetékkel ültetjük. A metszés a fa belseje felé tartó ágak eltávolításából áll. A gyümölcsöket a fagyok előtt szedjük le.

Naspolya: Az almatermésűek közül a leggazdaságosabb beltartalmi értéke van. Felhasználható befőttnek, lekvárnak, konzervipari célra. A belőle készült tea gyógyhatású. A naspolya kis területigényű bokorrá vagy alacsony törzsű fává nevelhető. Ültetési távolsága 4-4,5 méter. Metszése hasonló az almáéhoz. Szedésére késő ősszel, az első deres napok után kerül sor.

Csonthéjasok:

Őszibarack és a nektarin: Az őszibarack a legjelentősebb gyümölcseink közé tartozik. Kínában már több mint 2000 éve termesztik. A nektarin húsa sárga, lédús, kellemesen üdítő, savanykás ízű, a megszokott őszibarackzamat nélkül. A telepítés alapos előkészítése talán még az almáénál is fontosabb, a fagyveszélyek miatt. Az őszibarack és a nektarin sor-és tőtávolságát a talaj, fajta és a korona függvényében kell megállapítani. Optimálisnak a 60 cm törzsmagasság mondható.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=bS-Mi_NyAJo

Kajszibarack: A kajszibarack sok napfényt és meleget igényel. A terület fekvését tekintve előnyös számára a környezetükből erősen kiemelkedő és kissé lejtős talajok. A kajszit, mint a többi gyümölcsfélét széles sorokba telepítjük és közepes törzsű koronát alakítunk. A talajtól és a fajtától függően 8 méter, esetleg 7 méter a sor és 5-6 méter a tőtávolság.

A cseresznye és a meggy: Évente átlagosan 25 000 - 30 000 tonna cseresznyét, 70 000 – 80 000 tonna körüli meggyet termelünk. A meggy aránya egyre nagyobb lesz a cseresznyéhez képest. A cseresznyével ellentétben a meggy kevésbé igényes a termőhelyi adottságokra. A téli hideget, valamint a szárazságot egyaránt jól tűri. Kedvelik a nyílt, de az erős szelektől védett területeket. A nagyüzemi cseresznye-és meggyültetvények már csak széles soros telepítésben létesülnek. A talajtól és a fajtától függően 7-8 méteres sortávolságra és 5-6 méter tőtávolságra. A cseresznye 1-2 méterrel nagyobb sor-és tőtávolságot igényel.

A szilva és a ringló: A szilva és a ringló sok A- és B2-vitamint, valamint ásványi anyagot tartalmaz. A szilva fogyasztása csökkenti egyes szív- és rákbetegségek kockázatát. Tisztítja a vért, véd a szem leépülése ellen. A szilvát korábban fasorokban, árokparton, folyók mentén és kertekben termelték. Általában 7-8 méteres sorban, valamint 5-6 méteres tőtávolságra ültetjük. A ringló, mivel kisebb növésű fajta, ezért több helyen nevelik a sövényben is külföldön.

Bogyósok: A bogyós gyümölcsök fogalma gyűjtőnév. Van, ahol apró gyümölcsöknek nevezik őket. Igen nagy a kézimunkaerő-igényük, és a gép betakarításuk csak részben megoldott. A bogyós gyümölcsöket sokféleképpen használjuk fel. Fogyaszthatjuk frissen, befőttként, szörpként, fagylaltként, üdítőitalként is.

Málna: A málna termesztésére hazánk nyugati, északi, valamint keleti területei a legalkalmasabbak. Többféle talajtípuson jól termeszthető. A csapadék mennyiségét tekintve a málna az egyik legigényesebb. Az előkészítés a többi bogyósgyümölcséhez hasonló. Az ültetés időpontja minden esetben őszre esik.

Eper: Az eper az egyik legelterjedtebb és legjelentősebb gyümölcsfajunk. A gyümölcse savas, jelentős C-vitamint, cukrot és más fontos anyagokat tartalmaz. Az eper fogyasztását illetően sokféle művelési módja több hónapra nyújtja el. A művelési módok egy része a korábbi érést, más része pedig a kevesebb munkával járó termelést részesíti előnyben. Az epret üvegházban, fóliasátorban, valamint szabadföldi termesztésben is lehet szaporítani palántával.

Ribizli: A ribiszke vagy ribizli a világon termelt mennyiség zöme Európa északi feléről származik. Magyarországon termelt gyümölcsfajok közül a feketeribizli tartalmazza a legtöbb C-vitamint. A pirosribizli C-vitamin tartalma egy kicsit szerényebb a feketééhez képest. A pirosribizli általában nagyobb bokrot nevel, de mindkét fajnál nagy az eltérés a fajták szerint. A ribizli korán fakadó növény, ezért ősszel kell telepíteni. Az erős, gyökeres dugvány gyorsabban fejleszt erős bokrot.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=LzMq-kl0Zic

Egres: Az egres, vagy köszméte, vagy piszke hőigénye az összes, Magyarországon termesztett gyümölcsfélék közül a legkisebb. A legerősebb tél sem tesz kárt az ültetvényekben. A melegre, aszályos időjárásra nagyon érzékeny, a leveleit is elhullajtja. Talajjal szemben nem igény növény. Az egres a legkorábban fakadó gyümölcstermő növényünk. Az őszi ültetés számára a legmegfelelőbb, különösen akkor, ha az ültetést korán, október végén befejezzük.

Szőlő: A szőlő az emberiség egyik legősibb kultúrnövénye. Termesztésbe vonására 6-8000 évvel ezelőtt került sor. A szőlő kétivarú, egylaki, szélporozta, kacsokkal kapaszkodó kúszónövény. Hajtásai a fény felé törnek, miközben kacsokkal valamilyen támasztékhoz és egymáshoz kapaszkodnak. A termesztett szőlőnél a könnyebb kezelhetőség céljából ezt a növekedési sajátosságot korlátok közé szorítjuk és az ilyen állandó helyre ültetett, mesterségesen, metszéssel alakított növényt pedig szőlőtőkének nevezzük. A szőlőtőkéket általában támasz mellett neveljük. Egyrészt megtartja a növényt, biztosítja a lombozat minél kevesebb önárnyékolását. Másrészt megkönnyíti a növénnyel és környezetével kapcsolatos munkálatokat. A szőlőtőke kialakítása az ültetés utáni első 4 évben történik. Ez alatt az idő alatt alakul ki a tőke (a szőlőnövény szárrendszere), törzse, karja, vagy karjai, továbbá a termőalapok. A szőlőtőke végleges kialakításában nagy jelentősége van a metszés mellett a hajtások kötözésének, alakításának is.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=tbTPA5507do

Héjas gyümölcsök: A héjas gyümölcsök olyan fajta növények, melyeknek kemény, fás héjuk van, mint a diónak vagy a mandulának. 


Dió: A dió termesztésére az enyhe éghajlat alkalmas. Fája edzett, a neki megfelelő talajon a -25 °C-ot is elviseli. Fényigényes növény. Hideg, nedves talajok, árnyékos helyek nem valók a termesztésére. Az ültetésére legalkalmasabb ideje az ősz. A dió az ültetés első évében igen gyengén növekszik. A korszerű diógyümölcsös telepítésekor a közepes törzsű fák mellett nem hanyagolható el az alacsony törzsű és a bokor ültetése sem. A diófa metszés nélkül is szabályos koronát nevel.

Mandula: A mandula környezetigénye hasonló az őszibarackéhoz, de annál igénytelenebb. Fája a diófáéhoz hasonlóan edzett. Magasabb dombok védett oldala való telepítésére, ahol a késői fagyok ritkán károsítják. Talajra nem igényes. A mandula sűrű ültetésben idő előtt elhullajtja a leveleit. Ültetésre legmegfelelőbbek az egyéves oltványok, de kétéves oltványok is használhatók.

TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Az állatok ápolása és gondozása: Alapvető követelmény, hogy biztosítsuk az állatok számára a nyugodt, egészséges termelést, amelynek feltétele az ápolás, gondozás. Ez magában foglalja az állatok egészségi állapotának, takarmány fogyasztásának, viselkedésének folyamatos ellenőrzését, megfigyelését. Az így időben észrevett esetleges rendellenességek könnyebben orvosolhatók a gazda vagy az állatorvos által. Az egyes állatfajoknál különböző ápolási, gondozási feladatokat kell elvégezni, amelyeket bővebben ismertetünk.

Az állatokkal való bánásmód: Az állatok ápolásánál, gondozásánál a legfontosabb követelmény a balesetmentes munkavégzés, amely a helyes bánásmóddal elkerülhető. Az állatokkal szemben mindig határozottan, kiszámíthatóan lépjünk fel. A jó állatgondozó türelmes, kíméletesen és elővigyázatosan bánik az állatokkal.

A szarvasmarha ápolása, gondozása:
- a bőr, szőr ápolása: a szarvasmarha testfelülete nagy részét lábával, nyelvével, esetleg szarvával tisztán tudja tartani. A csoporton belül az állatok sok esetben egymást is tisztogatják. A bőrápolás csutakkal, kefével, marhavakaróval és lemosással történhet. Ez az állatok nyugodt termelése mellett fontos még a fejés szempontjából is (ne kerüljön szennyezés a frissen fejt tejbe), és megelőzhetjük a külső élősködők elszaporodását is. Az ápolás nagy mértékben a bőséges, tiszta és pormentes almozástól függ, amely tisztán tartja az állatok kültakaróját.
- a csülökszaru ápolása: a keveset mozgó állatok csülökszarúja nem kopik arányosan a növekedésével, ezért azt le kell vágni. Ezzel elkerülhetők különböző gyulladások, betegségek. A körmözés elvégzését érdemes szakemberre bízni.
- almozás, trágyázás: az almozáshoz használt szalma lehet bálázott vagy szalmakazalban ömlesztve tárolt. Fokozottan ügyelni kell a bálamadzag összegyűjtésére, mert az balesetveszélyes lehet állatra, emberre egyaránt. A trágya kihordása történhet géppel vagy kézzel. A trágyát villával összegyűjtjük, majd talicskával kihordjuk az istálló környéki betonozott tárolótérbe.
- az állatok mozgatása: a kötötten tartott, keveset mozgó állatok fogékonyak lehetnek a betegségekre. A mozgatás megoldható kifutóban, karámban vagy a legeltetés során.

A sertés ápolása, gondozása:
- általában speciális munkát nem igényel, fontos része az etetők és itatók napi takarítása, tisztan tartása. A gondozás terjedjen ki a rágcsálók és rovarok irtására is.
- az almozás: a többi állathoz hasonlóan a szalma a leggyakrabban használt alomanyag, de felhasználható forgács és fűrészpor is. Az alom tisztán tartását naponta elvégzett takarítással, friss alom beszórásával tarthatjuk fenn. A kistermelőknél ritkábban előforduló rácspadozatot vízsugárral moshatjuk le.

A juh ápolása, gondozása:
- a juhok általában az év egy jelentős részét a legelőn töltik. A gondozatlan, ápolatlan bunda kórokozók lakhelyévé válhat, emellett értéke is alacsony, ezért fontos annak ápolása.
- nyírás, fürösztés: az állatokat rendszerint évente egyszer nyírják. A rühatka, a kullancs, a tetű ellen sikeresen csak a nyírás utáni gyógyszeres fürösztéssel lehet védekezni. A fürösztés kádban, medencében vagy zuhanyozással történhet. Injekciós készítményekkel is védekezhetünk a külső élősködők ellen, ilyenkor nincs nyíráshoz kötve a kezelés.
- a csülökszaru ápolása (körmözés): megfelelő időközönként elvégzendő feladat, mivel a hosszúra megnőtt csülökszaru berepedhet, az állat számára fájdalmassá váló járás sántításhoz vezethet. Emellett gyulladást okozó baktériumok telepedhetnek meg a repedésekben. A csülökszaru-ápolás után fertőtlenítő kenőccsel, oldattal kezeljük le az állatokat.

A ló ápolása, gondozása:
- a bőr, szőr rendszeres ápolásával betegségeket előzhetünk meg, illetve az állat megjelenése is tetszetősebb lesz. Az ehhez szükséges eszközök: csutak (szalmából készül), sörény-, farokfésű, lókefe, lóvakaró (fémlemezből vagy műanyagból), törlőruha, szivacs.
- fontos még a szem, az orrnyílások és végbélnyílás folyamatos ápolása is (szivacs, puha törlőruha)
- a pata ápolása a lóápolás egyik legfontosabb mozzanata. Száraz időben hetente egy-két alkalommal végezzük el a pata ápolását, míg nedves időben naponta. Szükséges eszközök: vödör, gyökérkefe, patakaparó, patakenőcs, olaj.
- a pata szarujának szabályozása, a patkolás szakember feladata, amit 6-8 hetente el kell végezni.

A baromfi ápolása, gondozása:
- baromfi tartásánál a gondozás munkaigényes része az alom tisztán tartása. Napos állatoknál az alom cseréjével, később az elszennyeződött részekre tiszta szalma, forgács szórásával tudjuk ezt fenntartani.

TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Alma: Az alma hazánkban a legnagyobb területen és mennyiségben termesztett gyümölcs. Táplálkozásra több mint 5000 éve használják. Érési idejük alapján nyári, és téli almafajtákat különböztetünk meg.     Az alma nagyon egészséges gyümölcs. „Minden nap egy alma – az egészség oltalma” – mondják. Ezért különösen sok almát kell enni a gyerekeknek. Az almát leggyakrabban nyersen fogyasztjuk. Az alma felhasználása széles körű. Kiválóan alkalmas gyümölcslé, bor és pálinka készítésére. A tartósítóipar aszalt gyümölcsöt, befőttet, pürét, dzsemet készít belőle. Az éretlen, hullott gyümölcsből almaecetet állítanak elő. Az almafa közepes vagy nagy termetű gyümölcsfa. Kérgének színe szürkésbarna. Koronája terebélyes. Levelei sötétzöldek, tojásdad alakúak, alsó oldaluk gyakran molyhos. Ha virágba borul, fehér vagy rózsaszínű szirmokban pompázik. Az alma termése gömbölyded, két végén bemélyedés található. A felső mélyedésből ered a rövid kocsány, ezzel csüng a fán. A másik mélyedés öt apró, elszáradt csészelevelet rejt. Az alma viaszos héja a jóízű gyümölcshúst veszi körül. Ezen belül öt hártyás rekeszben ülnek a magvak. Az ilyen termést nevezzük almatermésnek. Egy átlagos ember 65 db almát eszik meg évente. A valaha szedett legnagyobb alma súlya 1 kg 40dkg volt. Az almát már kr.e. 6500 évvel is fogyasztották. Kínában az alma szót ping –nek ejtik, ami egyben békét is jelent. Az alma 25% -a levegő, ezért lebegnek a vízben. A hagyományos karácsonyi szokások szerint a családtagok az ünnepi asztalnál annyifelé szeletelték az almát, ahányan voltak, és mindannyian elfogyasztották a nekik szánt szeleteket – ezzel erősítették a családi összetartást és megteremtették az ünnep békéjét.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=vW8p0NBTVl4

Birs: Az almafélékkel rokon, a köznyelvben birsalma, vagy birskörte, birskörtvély, büdösalma néven ismeretes leginkább. Az eurázsiai kontinensen őshonos. A birs fája négy-hat méter magasra nő, májusban és júniusban virágzik. Kiskertek dísze lehet sötétzöld leveleivel, rózsaszín-fehér virágaival, érdekes alakzatokba ágazó törzsével, ősszel pedig az élénksárga terméseivel. Alakja szerint kétféle, alma és körte alakú birset ismerünk. Magyarországon a berecki és a konstantinápolyi birsfajtákat termesztik. A szénhidráttartalma megegyezik az almáéval vagy a körtéével, C-vitamin tartalma meghaladja a 10 mg-ot száz grammonként. Gyümölcsféléink közül ennek a legmagasabb a pektintartalma, ezért a konzervipar fontos alapanyaga birsalmasajtot, gyümölcskocsonyát, befőttet, gyümölcslét készítenek belőle. Fanyar ízét a csersavtartalma okozza.

Cseresznye: 20-25 méteresre is megnövő, termetes fája tavasszal halványrózsaszín virágaival kápráztat el bennünket először. Rovarbeporzású, a méhek és egyéb apró rovarok örömmel dongják körül illatos virágait. Május végén, júniusban általában párban lecsüngő, formás, szív alakú, gömbölyded bogyói nyitják meg nyári gyümölcseink sorát. Az érett gyümölcs fényes héja lehet egészen világos, fehéres sárga is, de vannak már-már fekete, mély bordóra érő cseresznyefajták is. Csonthéjas magot rejt.
Csaknem ezer fajtája közül alig egyet-kettőt ismerünk névről. Valamennyi őse valószínűleg az alig 1 cm-es átmérőjű gyümölcsöt termő erdei vagy vadcseresznye, amely lomberdeinkben, főként tölgyesekben mindenhol megtalálható. Egy jól megtermett cseresznyefa akár 80-100 kg termést is érlelhet. Lehetőleg frissen fogyasszuk, még a szedés napján. Jól bírja a mélyhűtést, így vitaminjai megmaradnak. Előtte érdemes kimagozni. A cseresznye főzéssel is tartósítható. Befőttnek, édességnek csakis leszárazva, kimagozva használjuk fel. Ízletes ételek a cseresznyével készült gyümölcslevesek, rostos gyümölcslevek, torták és sütemények, rétesek. A kandírozott cseresznye süteményekbe vagy koktélok díszítésére használatos. A cseresznyéből bort vagy pálinkát is lehet készíteni. Szép erezésű, vöröses fája és gyökere kemény, értékes bútoralapanyag.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=kJAZoCTrjxs

Egres vagy köszméte: A közönséges egres Skandinávia északi részének kivételével csaknem egész Európában előfordul. A közönséges egres középnagy, 50 - 150 centiméter magas, szélesen elterülő cserje, ritkásan álló hosszú, vékony, szürkésbarna ágakkal. A levelek kettesével, hármasával, ritkábban ötösével elhelyezkedő hegyes tüskék hónaljában állnak, az utóbbiak hosszúsága elérheti az egy centimétert. A levelek szőrösek, kerekded vagy szív alakúak, tompán karéjosak, szélességük 2,5 - 3 centiméter. A növény zöldes bogyótermése ehető, savanykás ízű. Az egyes fajták gyümölcse lehet zöld vagy pirosas, szőrös vagy csupasz, a gyümölcshús íze savanykás. A gyümölcsében sok A-, B1- és C-vitamin. A benne található nyomelemek miatt rendkívül értékes a szervezetünk számára. Nagyon kellemes ízű befőtt készíthető belőle, ehhez is félérett gyümölcs szükséges. A köszmétében teljes éréskor alakul ki a fajtára jellemző íz és zamatanyag, ilyenkor viszont a gyümölcse gyorsan puhul, nehezen szállítható, eltarthatósága rossz. Friss fogyasztásra a háztáji, teljesen éretten leszedett termés a legjobb.

Eper: Az epret nagy földrajzi alkalmazkodóképessége és elterjedése miatt szinte a világ minden országában termesztik. Évelő, tőrózsát fejlesztő növény. A gyökérzetet a levélzettel egy rövid gyökértörzs köti össze. Ebből fejlődnek ki a levelek, az indák, a virágok; ezen kívül ez a szerve tartalékolja a tápanyagokat, amely elősegíti az áttelelést. Az eper virágzata a gyökértörzs csúcsrügyéből fejlődik. A termők a vacok felületén helyezkednek el. Megtermékenyülésük után a vacok növekedni kezd, ebből képződik az áltermés. A bogyó mérete, alakja, színe szintén fajtára jellemző tulajdonság. Az eper rendkívül alak- és formagazdag növény, ma már szinte minden felhasználási célra találunk speciális fajtákat. Nyersen, cukrozva, vagy tejszínhabbal tálalva a gyerekek kedvence, de eperhabot is készítenek belőle. Kitűnő süteményekbe, főleg gyümölcstortákhoz, szörpnek, dzsemnek, bólé és gyümölcsbor készítésére is alkalmas.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=z1B-Twu0GZU

Görögdinnye: Afrika déli részéről származó növényfaj, illetve annak termésének a neve. David Livingstone, a híres Afrika-kutató, úgy írja le a görögdinnyét, hogy a Kalahári-sivatagban rengeteg található belőle, úgy gondolják, hogy innen származik, és itt szabadon nő. Nem ismert, hol termesztették először, de a legkorábbi feljegyzett görögdinnyeszüret nagyjából 5000 évvel ezelőtt a dinasztikus Egyiptomban történt, hieroglifával is megörökítették. A növényt gyakran helyezték fáraók sírkamrájába élelemként a túlvilágra. A 10. században már termesztették Kínában, mely a világ legjelentősebb görögdinnye termesztője ma is. A 13. században mór hódítók hozták be Európába. Elsősorban kitűnő íze és cukortartalma miatt kedveljük, mert a benne lévő vitaminok nem jelentősek. Víztartalma 90-95%, így fogyasztásával a szervezetbe jutó víz a veseműködést előnyösen befolyásolja. A termés alakja igen változatos, a gömbtől, a megnyúlt gömbtől a megnyúlt hengeres formáig változik. Egy-egy termés tömege 2–15 kg. A héj színe fehéres, világoszöld, közép zöld, kékeszöld, feketés zöld lehet. Felülete sima vagy enyhén barázdált, rajzolata lehet csíkozott, márványozott. A héja 1–2 cm vastag. A hús színe fehér, sárga, citromsárga, sötétebb sárga, világos rózsaszínű, piros, vérvörös. (A fehér és a sárga színűek elsősorban takarmánydinnyék.)

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=_foMdaBxcis

Kajszibarack: A kajszi, kajszibarack, kajszibarackfa vagy kajszifa egy Közép-Ázsiából vagy Kínából származó gyümölcsfa. 4–8 m magasra is megnövő fa levelei, rendszerint szíves vállból széles tojás alakúak, kihegyezettek, 2–3-szorosan fűrészesek. Virágai a levelek kifejlődése előtt nyílnak, fehérek, vagy halványpirosak. Lehet belőle lekvárt, befőttet, dzsemet, ivólevet, süteményt készíteni. Nagyon alkalmas ipari és házi mélyhűtésre, aszalvány készítésére és pálinkának is. Gazdag kalciumban, káliumban, ez utóbbi miatt vízhajtó hatású, így méregtelenítésre is használhatjuk. Sok benne a foszfor és a nátrium. Hajunk és bőrünk is megszépül, ha sok kajszit eszünk, hiszen sok benne a kén is. A sárgabarackmag az utóbbi években igen keresett cikk, mivel egyes kutatók szerint a benne megtalálható B17-vitamin hatásosan használható rákos megbetegedések ellen. A sárgabarack magjából készült olaj bababőrre is alkalmazható ápolószer, de a száraz, érzékeny bőrűek is nagyon kedvelik.

Körte: Az emberiség legalább 3000 éve ismeri, termeszti. A körtét ősidők óta termesztik Kínában és Perzsiában, de az egész mérsékelt övben elterjedt. Az almánál több cukrot tartalmaz (kb. 12%), C-vitamin-tartalmuk közel azonos.   Érés szerint nyári, őszi és téli fajtákat különböztetünk meg. Elsősorban nyersen kerülnek felhasználásra, de készülhet belőlük gyümölcslé, befőtt, aszalvány és pálinka.  Ez a gyümölcs az egészen tipikus formájával, a zöldtől a sárgáig, sőt pirosig terjedő, sokféle színével szinte ösztönöz bennünket a fogyasztásra. A világ leghíresebb körtefája bizonyára az alvilágban állt. A görög mítosz szerint Tantaloszt, Zeusz egyik fiát az istenek és az emberek ellen elkövetett gonosz tettei miatt az alvilágba küldték. Itt a gaztetteit egy körtefa alatt gyónta meg. Amikor éhes lett, és a feje fölött lógó körtéket meg akarta volna enni, az ágak visszahúzódtak, egészen addig, ameddig nyújtózkodott. A kínaiaknál a körtefa az elválást és a szomorúságot szimbolizálta. A keresztények valamivel pozitívabb képet társítottak hozzá. Csoportos-csokros hófehér virágai miatt az Istenanya jelképévé vált.

Málna: Dunántúl egyes részein elterjedt népies magyar neve a boldogasszony csipkéje és a himpér. Magyarországon őshonos, föld alatti tarackokat hajtó, kb. 2 m magas félcserje. Levelei 3-5, ritkán 7 tagúak, felül simák, alul gyapjasak, szélük fűrészfogas. Májustól augusztusig virágzik. A virágok fehérek, laza fürtökben vagy bugában állnak. Vörös, csonthéjas bogyókból álló terméscsoportja van. Ízletes gyümölcs, konzervipari alapanyag. A magas vitamintartalma miatt egészséges gyümölcsöt gyakran nyersen fogyasztják, ill. lekvárként, kompótként, zseléként vagy szörpként kerül a konyhában felhasználásra. A méhészetben a málna magas cukortartalmának, továbbá magas cukorértékének köszönhetően a méhek számára egy megbecsült melléktápanyag forrás. A málnát tiszta alkohol édesítésére is használják. A málna gyümölcse bor készítésére is alkalmas.

Meggy: A meggyet már az ókorban is ismerték a Földközi-tenger vidékén és Perzsiában. Magyar neve finnugor eredetű, ami azt jelzi, hogy már a honfoglalás előtt is ismerték elődeink a vadmeggyet. A meggyfának igen sok és sokféle fajtája van. Sötétszürke kérgű fa, a cseresznyénél rövidebb életű. Levelei a cseresznyééhez hasonlóak, fényesek. Virágzata bogernyő. Termése különösen értékes, nyersen fogyasztják, főzve süteményekbe teszik, tartósítva a konzerviparban használják, bort és likőrt is készítenek belőle. A meggy az egyik legkiválóbb antioxidánsunk, amely nem csupán elijeszti a baktériumokat, de vértisztító hatással is rendelkezik. Gondoltad volna, hogy a meggyben a B vitamin összes fajtája megtalálható? 
E tulajdonságának köszönhető, hogy jó hatással van emésztésre és az idegek működését is pozitívan befolyásolja. A megfázás esetén is hamarabb meggyógyulhatunk, ha egy kis meggyet megeszünk. 
A meggy A-vitamin tartalmának köszönhetően nem csupán a légzést segíti, de az immunrendszer-működésében is jótékony hatása van. Meghűlés csökkentő hatása pedig éppen savanyúságának köszönhető, hiszen savanyú környezetben kevésbé képesek megélni a baktériumok.

Naspolya: Kis termetű fa vagy többnyire tövétől ágas bokor, amely a kertekben kettős célt is szolgálhat: ízes gyümölcse akkor fogyasztható, amikor nem vagyunk bővében a gyümölcsnek, de besorolhatjuk a díszcserjék társaságába is, hiszen 3-5 cm átmérőjű, május közepén nyíló fehér virágai erre is jogot adnak. A naspolya hazája Közép-Ázsiában, a Kaukázus déli lejtőin van. Rendszertanilag a lágymagvú almástermésűek közé tartozik, vagyis az almának, a körtének és a birsnek a rokona. Számos népies neve közül a leggyakoribb a lasponya és a miszpolya. Öntermékeny, a 2–3 cm hosszú, kemény almatermés a vacokból fejlődik, jellemző rá a besüllyedt csúcs körül koronaszerűen kiálló öt csészelevél-maradvány. A termés halványan barnászöld, majd megbarnul, csak az erős fagy puhítja ehetőre. Magjai kemények. Melegigényes, ezért hazánktól északabbra már nem fordul elő.

Őszibarack és nektarin: A magyar nyelvben „őszibarack” néven említjük összes termesztett és magról kelt változatát. Az elnevezés helytelen, mert nem „őszi”, hiszen a fajtától függően nyár közepétől érik. Őshazájának régebben Perzsiát tartották. A kutatások ezt nem bizonyították, mivel a kínai irodalomban már i.e. több száz évvel, több helyen is említi, ezért feltételezhető, hogy innen származik. Helyes elnevezése csak a barack lenne, ami azért okoz némi bonyodalmat, mert a kajszibarackot is értjük rajta. A sima héjú (nem molyhos) őszibarackot nektarin névvel különböztetjük meg, de nagyon sokan használják a "kopasz barack" elnevezést is. A hús maghoz kötöttsége szerint két kultúrváltozat lehetséges: magvaválók és maghoz kötött gyümölcsűek. Az őszibarack frissít, üdít, jó kedvre derít. Ezt részben niacin-tartalmának köszönheti; csökkenti a vérnyomást, jót tesz a szívnek és az érrendszernek. Viszonylag sok C-vitamin van benne. B-vitamin- és biotin-tartalmuknál fogva főként a sárga húsú fajták kiváló haj- és bőrszépítők.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=nRpMRM-ar90

Ribiszke vagy ribizli: Ázsia és a Földközi-tenger vidékén őshonos, innen került hazánkba a középkorban. 1-1,5 méter magasságot elérő cserjék, vagy ritkábban fák. Hajtásaikon gyakran tüskéket, mirigyszőröket viselnek. A virágok lecsüngő fürtvirágzatot alkotnak. Fajai az északi félteke mérsékelt égövi területein honosak. Egyes fajokat bogyótermésükért termesztik, ilyen például a vörös ribiszke, a fekete ribiszke. A piros ribizli savanykás ízét a benne találtható citrom-, alma-, valamint oxálsavnak köszönheti. Rosttartalma magas, nagyrészt oldhatatlan pektinből áll. A pektin segít kiegyensúlyozottá tenni az emésztési folyamatokat, kellő mennyiségű folyadék fogyasztása mellett segíti az emésztőrendszerben rekedt salakanyagok kiürülését. A piros ribiszke magas antioxidáns hatású C-vitamin-tartamával támogatja a szervezetben zajló zsírégető folyamatokat. Ezen kívül bővelkedik B-vitaminokban, E-vitaminban, valamint karotinban is. Ásványi anyagai közül a káliumot mindenképpen fontos megemlíteni: 100 gramm gyümölcs 210 milligrammot tartalmaz ebből a vízháztartás helyreállítását segítő vegyületből. A piros ribizli a csontok és a fogak felépítését segíti. Szörpöt, gyümölcsbort, dzsemet, lekvárt és különböző édességeket készíthetünk belőle. A hideg technológiának köszönhetően nem veszíti el magas C-vitamin tartalmát.

Ringló: A sárga, piros vagy zöld termésű gömbölyű gyümölcs sokrétűen felhasználható és nem utolsó sorban rendkívül ízletes. Feltételezzük, hogy a ringló kis-ázsiai eredetű. A gyümölcs sok A- és B2-vitamint tartalmaz, valamint élelmi rostban gazdag. Ásványi anyagai közül a legfontosabb a kálium, a kalcium, illetve a vas. C-vitamin tartalma erősíti az immunrendszert, valamint elősegíti a vas felszívódását, ezzel is akadályozva a vérszegénység kialakulását. Egyes kutatások szerint hatásos lehet különböző ízületi gyulladások megelőzésében is. A szilva és a ringlószilva meleg helyen érzi jól magát. A ringlófa 4-5 éves korában fordul termőre. A gyümölcshozam előre nem meghatározható: egyik évben rengeteg gyümölcs terem, másik évben mindössze egy kevés. Ha nagyon sok a termés, mindenképp ritkítanunk kell, így a megmaradó szilvák egészségesebbek és nagyobbak lesznek. Valamint az ágaknak is könnyebbség, hiszen ha túl sok szilva húzza, könnyen letörhet.

Sárgadinnye: Ázsiai eredetű gyümölcs (termesztési technológiáját illetően zöldség). Álterméséért már 4000 évvel ezelőtt is termesztették Perzsiában és Afrikában. Termesztése csak azokon a vidékeken ajánlatos, ahol hosszú meleg nyár van, így elegendő az idő a beéréshez. Többféle fajtáját ismerjük. Héja lehet sima, rücskös, hálós, vagy barázdált, húsa narancsszínű vagy zöldes árnyalatú, egyes fajtáknál a dinnye érésével a zöld szín aranysárgára változik. A nevük is különbözhet, színük is, sőt tápanyagtartalmuk is. Tápértékét a következő anyagok határozzák meg: kalcium, foszfor, vas, nátrium, kálium, mangán, magnézium, réz, cink, kobalt és króm, A-vitamin, niacin, riboflavin, tiamin, folsav és C-vitamin.

Szilva: A kutatók a szilva őshazáját a Földközi-tenger keleti medencéje környékén gyanítják. Hazánkban a legelterjedtebb gyümölcs; gyümölcsfaállományunkból minden magyar állampolgárra két szilvafa jut. Magyarországnak szinte minden táján folyik szilvatermelés kisebb-nagyobb mértékben. Elterjedtségére mutat számos szilvára utaló nevünk (Szilvásvárad, Szilvágy, Szilvás, Szilvásszentmárton, Vasszilvágy stb.) is. Virágaik színe általában a fehértől a rózsaszínig váltakozhat, 5 szirom- és 5 csészelevelük van. Egyszerű vagy ernyős virágzatúak, 2-6 vagy több fürttel. Magvaikat vastag, csontkemény burok veszi körül. Leveleik egyszerűek vagy lándzsásak, gyakran fogazott szélűek. A szilva "pórias" gyümölcs, mégis évente és fejenként 7 kg-ot fogyasztunk el belőle. Az utóbbi időben kezdik felismerni értékeit, és emelkedik a piacon is a megbecsültsége. Jogosan, mert beltartalma igen figyelemreméltó: kalóriaértékben csak a dió és a mandula haladja túl. Cukortartalma magas, ezért fogyókúrázók csak mértékkel élvezzék. Kiváló az étrendi hatása: a reggel, éhgyomorra elfogyasztott friss szilva vagy vízben áztatott aszalt szilva a legjobb ellenszere a székrekedésnek. A jól beérett szilvából (amikor a szára körül fonnyadni kezd) kiváló lekvárt főztek anyáink. Nagy kár, hogy az aszalás kiment a divatból, pedig a diógerezddel vagy mandulával töltött aszalt szilva (szultána) egyike a legkiválóbb csemegéknek. Befőtt készítésére és mélyhűtésre is alkalmas a jó Besztercei szilva, és nem legutolsó rendű felhasználási módja a pálinkafőzés sem.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=1ru71Ecbtx4

Szőlő: Minden ide tartozó növény közös jellemzője, hogy fás szárúak, terméseik fürtökben helyezkednek el és levelük általában tenyeresen összetett. Magyarország területén több, mint ezer éve termesztenek szőlőt, a honfoglaló magyarok az akkori Dunántúlon már virágzó szőlőművelést találtak. A szőlő hazánkban jóformán mindenütt megterem. Telepíteni elsősorban ott érdemes, ahol sok a napfény, a meleg és tápanyagban gazdag a talaj. A szőlő gyökérzete mélyen hatol a talajba, ezért a tartós szárazságot is jól tűri. A talajból kiemelkedő vaskos, fás szárrész a szőlőtőke. A tőkéből hajtanak ki a vesszők, melyeken levél, kacs, virágzat, majd termés fejlődik. Minden szőlőfürtön több szőlőszem található. Mindegyik szem egy-egy apró, zöld színű, illatos virág termőjéből fejlődik ki. A szőlőszem vékony, bőrszerű héján belül lédús gyümölcshús van. Ebben ülnek a magvak. Az ilyen termés a bogyótermés. A friss szőlőt gyümölcsként fogyasztjuk. Erre a legalkalmasabbak a szép, nagy szemű, ropogós húsú csemegeszőlők. Fürtjei jól bírják a szállítást és a tárolást. Ezzel szemben a borszőlők vékony héjúak, lédúsak és sok cukrot tartalmaznak. A szemek színe igen változatos, egy faj alfajainál akár eltérő is lehet. Jellemző szín a fekete, a kék, az arany, a zöld, a lila, a piros, a rózsaszín, a barna, a barackszín és a fehér. Felhasználásuk sokrétű: készülhet belőlük lekvár, gyümölcslé, bor vagy szőlőmag-olaj.

Dió vagy diófa: A neve, hogy Juglans a Jovis glans, azaz „Jupiter makkja” kifejezésből ered – átvitt értelemben, istennek való termés. Lombhullató, egylaki fa. Magassága tipikusan 15-25 méter, egyes példányok a 30 métert is meghaladhatják,150-160 évig is elél. Koronája igen széles, sűrű, szabályos alakú. A 20–90 cm-es, 5-25 levélkéből összetett leveleik páratlanul szárnyaltak, a sárgászöld levélkék szétdörzsölve kellemes illatúak, mely szárítás után elvész. Termése diótermés (csonthéjashoz hasonló, zárt kupacsú makk). A Kárpát-medencében két fajukkal találkozhatunk gyakrabban, az egyik az ehető diót termő közönséges dió , a másik az Észak-Amerikából származó, Európában parkokban díszfaként ültetett fekete dió.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=J9djHZ13QM8

Mandula: A mandula kistermetű lombhullató fa, őshazája Nyugat-Ázsia hegyvidéke. Az utóbbi években világszerte termesztik kereskedelmi megfontolásból. Tavasszal a fa virágai fehéres-rózsaszínűek, és ezekből alakul ki őszig a termés. Csonthéjas termése a mandulamag, amelyet kemény terméshéj takar. A mag édes és keserű lehet. Janus Pannonius (1434-1472) latin nyelven irt egy allegorikus költeményt, Egy Pannóniában nőtt mandulafáról címmel. Ebből is látszik, hogy a Dunántúlon nemcsak ismerték, de termelték is a mandulát. A mandulamag fehér belseje fogyasztható, miután feltörtük a csonthéjat és megtisztítottuk a vékonyabb héjától. Főleg cukrászkészítményekhez, illetve édes ételekhez használatos, főként aprítva. A mandula nem tartalmaz sikért, jó alternatívát jelentve a liszt-érzékenyek számára. Mindössze napi egy marék mandula biztosítja az ásványi anyag-, vitamin- és fehérjeszükségletet.

TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

A szántó olyan rendszeresen művelt mezőgazdasági terület, amelyen különböző eljárásokkal, többnyire évente ismételve teremtik meg a növények termesztéséhez kedvező feltételeket.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=WGMcSrvKr_Q

Gabonafélék: A gabonafélék ősidők óta az emberiség fő táplálkozási elemei közé tartoznak. Ezek lisztjéből sült, erjesztett tészta a kenyér, amely az emberiség számára kezdettől fogva alapvető néptáplálék volt. Ezért a gabonaféléket bármely más növénynél nagyobb mennyiségben termesztik világszerte. Főbb gabonaféle a búza, zab, árpa, rozs és kukorica.

Őszi búza: Termesztésének a többi gabonához képest minden korban nagy jelentősége volt. A búza bőséges tápanyagellátást igényel. A termést meghatározó tényezője a jó vetőmag. A vetés idejét mindig úgy válasszuk meg, hogy a növény a tél beálltáig kellőképpen erősödhessen. Vetésének ideje október 1-20 közé esik.

Tavaszi árpa: Kiváló alkalmazkodó képességével a legkülönbözőbb éghajlatú országokban vetik. Rövid nyarú északi tájakon a legfontosabb gabona. A meleg, déli országokban termése abraktakarmány. A vetést akkor kell megkezdeni, amikor a fagy kiengedett, így a magágy jó minőségben elkészíthető. Az időben elvetett tavaszi árpa gyorsan kel, jól bokrosodik, ezáltal kevesebbet szenved az esetleges tavaszi szárazságtól. Az optimális vetésidő március első fele.

Rozs: A rozs hűvösebb, csapadékosabb éghajlatot kedveli. A többi gabonához képest jobban bírja a téli hideget. Jó termést akkor várhatunk, ha a május hűvös és a júniusi meleg nem köszön be túl korán. Ekkor elegendő idő van a mag fejlődéséhez. Magyarország tájai közül a Nyírségben, a Duna-Tisza közében, illetve az ország nyugati részében termesztik a rozst. Vetésideje szeptember.

Zab: A zab jó tápanyagfeltáró-képességű gyökérzete következtében a szélsőséges talajok kivételével mindenütt termeszthető. A zabot a tavaszi árpával egy időben, március közepén vetjük. Amennyiben a talaj állapota lehetővé teszi, vessük el a zabot, hogy a talaj nedvességét kihasználva minél előbb csírázhasson.

Kukorica: A kukorica a búza, rozs és az árpa mellett az emberiség legfontosabb növénye. A kukoricát egyes földrészeken, például Indiában, Latin-Amerikában, Afrikában 90 %-ban közvetlen emberi táplálékként hasznosítják. A kukorica azonban a legtöbb országban az állatok takarmányozásában, elsősorban energiaszolgáltató. Humán táplálkozásban a csemegekukorica és a pattogatott kukorica jelentős. Ipari felhasználhatósága széles körű. Többek között keményítő- és szeszgyártásra, kukoricaolaj előállításra használják fel. A mellékterméke, a szár szintén takarmányozásra, fűtésre használható. Az optimális vetésidő április 10. – május 2 közé esik.

Olaj- és ipari növények: A napraforgót és a káposztarepcét olajáért termesztjük. A korszerű táplálkozásban különösen fontos szerepe van a napraforgónak, ugyanis a magjából 40-50-% étolaj nyerhető. Továbbá D és E-vitaminban gazdag növény. Hazánkban étolajként a repce nem számottevő. Margarin készítésére mind a két növény olaja alkalmas. Ipari felhasználásuk nagy jelentőséggel bír. Olajukat a festék-és kozmetikumok gyártására, továbbá növényvédő-és gyógyszerek készítésére használják. A repceolajat üzemanyagként – biodízelként – is felhasználják.

Napraforgó: Az ország szántóföldjeinek mintegy 90%-a alkalmas a napraforgó számára. Jó az alkalmazkodó képessége a különböző szántóföldi termőhelyekhez. A növénytermesztés egyik jelentős növénye. A vetés ideje akkor érkezik el, amikor a talaj hőmérséklete elérte a 10-11 °C-ot. Ez az idő április második felében következik be.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=Z-iPp6yn0hw

Őszi káposztarepce: Termőhely-igénye a Dunántúlon és Észak-Magyarországon elsősorban a legmegfelelőbbek. Az őszi káposztarepce termesztésének sikerét az Alföldön a szeptemberi időjárás határozza meg. Akkor telel át a növény biztonságosan, ha a fagyok bekövetkeztéig megerősödhetnek. Tavaszi időjárásunk, a kárt okozó viharos esőket kivéve megfelel a repcének. A legkedvezőbb vetési ideje a repceének augusztus vége, szeptember eleje.

TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Az állatok elhelyezése: Az ember a háziasított állatokat azok jóléte és megfelelő termelése érdekében mesterséges környezetben tartja. Ilyen mesterséges környezet példaul az istálló és az ól, ahol a hőmérséklet, a páratartalom, a fény, a levegőmozgás szabályozható.

A nagyobb testű állatoknak sok esetben elég a fedett, de oldalról nyitott istálló, ami a szélsőséges időjárástól védi őket. Ezekkel ellentétben a sertés- és baromfiistállók általában zártak, amelyekben fűtéssel biztosítható a megfelelő hőmérséklet a fiatal állatoknak. Az újszülött és fiatal állatok esetében szükség lehet helyi hőforrásra a nagyobb hőigény kielégítésére.

Az istállókban természetes és mesterséges világítást alkalmazhatunk. A fénynek fontos betegségmegelőző hatása is van (hatására képződik a D-vitamin, amelynek hiánya betegséget idézhet elő).

Fontos, hogy az állatok mindig friss levegőhöz jussanak, a felesleges hőt és párát szellőztetéssel vezessük el. Ez megoldható természetes úton, ajtók és ablakok kinyitásával, illetve mesterséges módon, szellőztető berendezések alkalmazásával.

Az állatok tartása: Az állattól, mely környezetével szoros kölcsönhatásban van, csak nyugodt körülmények között várható el megfelelő termelés. Különböző elhelyezési, tartási rendszerek alakultak ki az egyes állatfajoknál. Az egyes tartásmódok a következők: kötött tartás, kötetlen tartás, természetszerű tartás.

- Kötött tartás: elsősorban a szarvasmarha- és lótartásban alakult ki, hogy a zárt istállóban lekötve tartjuk az állatokat. Ilyenkor az állat mozgását korlátozzuk. E tartásmódot napjainkban az állatvédelmi előírások betartása miatt több helyen megszüntetik vagy átalakítják.

- Kötetlen tartás: kötetlen tartásnál az állatok zárt vagy félig nyitott, esetleg teljesen nyitott istállóban szabadon mozoghatnak. Az elhelyezés együtt vagy csoportokban történik.

- Természetszerű tartás: az állatok természetszerű tartási körülmények között is kiválóan termelhetnek. Ennek a tartásnak nem feltétele a drága kőépületekben történő állatelhelyezés, hanem cél a szélsőséges körülményektől való védelem.

Az istálló belső kialakítása: Az istállók etető-, itató-, pihenő- és trágyázórészekkel rendelkeznek, de bizonyos esetben ezek nem különülnek el.

A pihenőrész területe az állatok nagyságától és számától függ. E terület kialakításának előnye, hogy az állat számára a legtermészetszerűbb. Hátránya, hogy a csoporton belül az állatok nyugtalaníthatják egymást.

Az etetés történhet etetőútról, vagy szállítószalagról, illetve kiadagolható jászolba, vályúba, modernebb megoldáként önetetőből is.

Az istállóban keletkezett trágya lehet almos trágya (bélsár+vizelet+alom), valamint hígtrágya (bélsár+vizelet+mosóvíz). Ez a trágyázórész kialakításán múlik, amely függ: állatfajtól, kortól, és tartástechnológiától. Ez lehet:

- mélyalmos: itt az alom szárazságát úgy biztosítják, hogy a trágyára friss almot szórnak (általában szalmát). A növekvő mélyalmot állományváltáskor, vagy évente egy-két alkalommal távolítják el. Ezt a megoldást használják, kötetlen szarvasmarhatartásnál, juhászatokban, kecsketartásnál, pecsenyecsirke-nevelésnél, de egyes esetekben a sertéshízlalásban is alkalmazzák.

- almos: az almos trágyát kézzel távolítják el naponta az állatok alól. Alkalmazzák kötött tartású szarvasmarhatartásnál, lovaknál, kistermelők sertéstartásnál.

- rácspadozatos: itt a a trágya áthullik a rácspadozaton trágyacsatornába, amely a trágyaaknába vezeti azt.

Fontos, hogy az állat számára folyamatosan tiszta, száraz helyet biztosítsunk!

Az istálló tartozéka lehet még a kifutó. Az állatok természetes környezetben érzik jól magukat, ezért mindenképpen ajánlott, hogy az istállóhoz tartozzon kifutó, amelynek nagyságát az állatállomány mérete szabja meg.

TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt

Újvárosi: "Szántóföldeken gyomnak nevezünk minden növényt, amelyet nem vetettünk, hasznot nem hoz és jelenléte káros azzal, hogy a vetett növény elől elfoglalja a helyet, vagy felhasználja a talaj tápanyag- és vízkészletét."

"A gyom olyan növény, ami ismeri a túlélés minden trükkjét, de nem képes egyenes sorokban nőni."

Pipacs vagy vadmák: népi elnevezései: pipacsmák, büdös mák, czúczik, lúdmák, pitypalatyvirág, veres mák. Egyéves növény, 30-80 cm magasra nő meg. Levelei szárnyasan szeldeltek, a levélszélek durván fűrészesek. A szár sertésszőrös. Legismertebb a virága, amely négy lángvörös sziromlevélből áll, a tövén fekete folttal. A termése többrekeszű, lyukakkal nyíló tok, amelyet a népnyelv borstartónak nevez. Közönséges gyom, szántók szélén, parlagokon mindenütt megtalálható. A pipacsvirág teája jó köhögéscsillapító, enyhe nyugtató hatású. Magja ehető, finom dió ízt ad.
Médiaállomány

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=l-ezy9ESomI

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=l-ezy9ESomI

Pásztortáska: Európában őshonos növény, amely egész nyáron virágzik Népi elnevezései: palackfű, csapka, pásztorerszény, pásztortarsoly, vadmustár, élekhalok, gezemice, libazsázs. Egy- vagy kétnyári fehér virágú gyom- és gyógynövény, amely a körülményektől függően 6-20 centiméterre nő meg. A szára elágazó, tőlevélrózsás; alapi levelei lándzsásak és kacúrosan fogazottak, a felső levelek ép szélűek. A virágok fehér színűek és laza fürtökben állnak. A termése becőke , amelynek formája a háromszögletűtől a szívformáig terjed. Leginkább a táskaformára hasonlít, innen is nyerte az elnevezését. Legérdekesebbek a magvai, mert nedves környezetben olyan anyagot bocsát ki, amelyhez a vízhez kötődő életciklusú rovarok hozzátapadnak és elpusztulnak. Ezen tulajdonsága miatt használható szúnyogok irtására, mert elpusztítja a szúnyoglárvákat. Felhasználása: vérzéscsillapító, gyulladáscsökkentő, vizelethajtó hatású a teája. Kínában a „hirtelen sütött pásztortáska-levelek” helyi ínyencségnek számítanak. Gyermekeknek kedvenc játéka a növényből csörgőt készíteni a terméstő lehúzásával, hiszen az érett termésben a száraz magvak megrázva zörgő hangot adnak.
Médiaállomány

Parlagfű vagy ürömlevelű parlagfű: veszélyes, virágporával allergiát kiváltó gyomnövény. Őshazája Észak-Amerika déli területei, Magyarországra először a század elején került, de mára már mindenütt elterjedt. Igénytelen gyomnövény, a parlagon hagyott területeken és nem bolygatott földeken jelenik meg. Érdekessége, hogy a magára hagyott területeken 3-4 év alatt kiszorítják az őshonos növények a parlagfüvet. Kétszikű 120-140 cm magas, terebélyes egyéves növény. Szára elágazó, levelei szárnyasan szeldeltek. Fészkes virágzata van, amely csak 4-5 mm méretű, a növény csúcsához közel találhatóak a porzós virágok és a legközelebbi levél alatt pedig a termősek. A termés 2-4 mm nagyságú szív alakú kaszattermés. Egy közepes növény több 1000, de akár több 10000 magot is hozhat. Nagyon ellenállóak a magvak, akár 30 évig is csíraképesek maradnak a talajban. Magyarországon parlagfűirtó kampányok vannak, az irtás elmaradása pénzbüntetést von maga után.
Médiaállomány

Csattanó maszlag: Dél-Amerikából származik, de szinte az egész világon elterjedt. Európában a XVI. században jelent meg, először botanikus, majd házi kertekben is. Népi elnevezései: tüskés disznó, tövisalma, maszlagos redőszirom ,tölcséres beléndek,dögfű. Terebélyes, akár méteres magasságúra is megnő, levelei oválisak és fogazottak. A virága 2,5-4 cm nagyságúra megnövő, fehér színű tölcsér formájú. Termése erősen tüskés toktermés. Levelei és termése kis mennyiségben bódító, görcsoldó, fájdalomcsillapító, altató hatású. A népi gyógyászatban az asztma ellenszere. A gyógyszeripar ma már nemigen használja, mert a gyógyhatású és a halálos adag között alig van különbség. Gyermekek számára akár 15 szem mag elfogyasztása is halálos lehet!
Médiaállomány

Szőrös disznóparéj: Észak-Amerikából származik, Magyarországra csak a XVIII. században, de olyan mértékben sikerült alkalmazkodnia a körülményekhez, hogy mára ez a legelterjedtebb és legagresszívebben terjedő gyomfajta hazánkban. Népi elnevezései: disznódudva, dudvás disznóparéj, eszterburján, lisztes paréj, sósparéj, cigányparéj Egynyári kétszikű növény, amely akár 150 centiméteresre is megnőhet, de átlagosan 50-90 cm magas. A szára vastag, húsos és lédús, a levelei rombos-tojásdadok és 15 cm hosszúak. A virágzata álfüzérekből áll, a termése toktermés. Egy növény akár 1000-5000 magot is hozhat. A szőrös disznóparéj fogyasztható, a fiatal leveleket salátaként, az idősebbeket főzelékként kell elkészíteni. A levelek sok oxálsavat tartalmaznak, ezért a főzőlevet le kell önteni róla. Ugyanezen ok miatt takarmányozási célra csak nagyon kis mennyiségben használható. Az amerikai őslakosok is használták már ételként és gyógyszerként.
Médiaállomány

Kövér porcsin: Ázsiában őshonos, de már mindenütt elterjedt gyomnövény. Névváltozatok: disznója, disznóporcsin, kövérfű, kövérke, kövér lányka, poncsér Egynyári növény, 30 centimétert elérő húsos kúszó szárral. A levelek pozsgásak, fényes sötétzöldek, tojásdad formájúak. A virágok élénksárgák. A fiatal leveleket salátába, az idősebbeket pedig főzelékként tudjuk felhasználni. Sok C- és E-vitamint tartalmaznak, ezért immunerősítő hatású. Vértisztító, vérzéscsillapító hatását is leírták, és reumás megbetegedésekre is jó hatású.
Médiaállomány

Fehér libatop: Ázsiai származású növény, már az őskor óta az emberi kultúra kísérője. Az egyik leggyakoribb gyomnövény. Névváltozatok: fehér libatalp, lágyparéj, lisztes laboda, cigányparéj, laboda, pukykakása Egyéves, kétszikű, magról kelő gyomnövény. A körülményektől függően akár 2 méterre is megnőhet, erősen elágazó a szára. A levelek tojásdadok, fogazottak, a virágzata gomolyos fürt. Egy-egy növényen akár 20000 mag is fejlődhet. nevét a libalábra emlékeztető fiatal leveleiről kapta. Élelmezésre használható, fiatal leveleit salátaként, levesként és főzelékként fogyasztják, őrölt magja lisztként használható. Észak-Indiában és Dél-Afrikában régóta termesztett haszonnövény. Kis mennyiségben állatok is szívesen fogyasztják takarmányként.
Médiaállomány

Közönséges kakaslábfű: Pázsitfűfélék családjába tartozó fű. Legveszélyesebb egyszikű gyomnövényünk, mindenütt elterjedt. Eredetileg mocsári növény, rizsgyom volt. Névváltozatok: muhar, vörös muhar, vízi muhar, japán köles, vízfű Egynyári fű, egyszikű gyomnövény, 30-120 cm közötti magassággal. A levelei 20-30 centiméter hosszúak, éles szélűek. Bugavirágzata és szemtermése van. Füve gyenge, az állatok szívesen fogyasztják.
Médiaállomány

Gyermekláncfű vagy pongyola pitypang: Közép- és Kelet- Európában mindenhol elterjedt évelő növényfaj. Névváltozatok: bárányfejűfű, békasaláta, bimbófű, cikória, csattogógaz, oroszlánfog, pimpó, sárvirág, vakulócsirke, ebtej, eszterláncfű, kákics, pimparé, kikirics Karógyökere függőleges és hosszú, ezért nehezen irtható gyom. A levelek a földre fekvők és hasadtak. A szár belül üreges, a virág aranysárga fészkes virágzat. A levelek és a virágszár elszakítva fehér, kesernyés ízű tejnedvet ereszt. A repülőszőrös magvak bárhova eljutnak. Kedvelt gyermekjáték az „ejtőernyős” magvak elfújása. Száras virágait összefűzve nyakláncot vagy fejdíszt készíthetünk. A levelei többféle vitamint és ásványi anyagokat tartalmaznak, ezért kiválóan alkalmasak saláta vagy főzelék készítésére. A gyökere kávépótlóként használható.
Médiaállomány

Mezei katáng: Eurázsiában honos, az egész világon elterjedt gyomnövény. Névváltozatok: katángkóró, katáng, vad cikória, napra-néző, napra-járó, bodácskóró Lágy szárú, évelő növény. Rövid gyöktörzse orsógyökérben folytatódik. Általában 50-150 cm magas. Levelei tojásdadok, vagy lándzsásak. A virágok egyenként, vagy kettesével állnak és világoskékek, ritkán fehérek vagy rózsaszínűek. A virágok csak délelőtt nyílnak. A növény tejnedvet tartalmaz. Felhasználható étvágygerjesztőként, máj- és veseméregtelenítésre. Nemesített változatának őrölt gyökere az úgynevezett cikória , kávépótlékként használatos.
Médiaállomány

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=GeXutgfIol4

TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt