Dr. Szodfridt Gyula köszöntése 90. születésnapján - 2014. augusztus 1.

Az Alma Mater kari tanácstermében 2014. augusztus 1-én 10 órai kezdettel került sor Dr. Szodfridt Gyula nyugalmazott egyetemi főmunkatárs, a Növénytermesztési Intézet nyugdíjas kollégájának születésnapi köszöntésére.

Prof. Dr. Schmidt Rezső dékán meghívásának eleget téve az egykori munkatársak és tanítványok családias, kötetlen hangulatban adták át jókívánságaikat az ünnepeltnek, akit felesége, dr. Szodfridt Gyuláné Anikó néni és ifj. Szodfridt Gyula kísértek el az ünnepségre.

Elsőként a Kar és az Intézet nevében Dékán Úr köszöntötte az ünnepeltet, az elhangzott beszéd teljes terjedelmében alább olvasható (a rendelkezésre bocsájtásért ezúton is köszönetet mondunk). 

Az egykori tanítványok, az óvári gazdászok népes családja nevében Fazekas Imre, az Óvári Gazdászok Szövetségének elnöke gratulált Gyuszi bácsinak, majd dr. Iváncsics János, Mosonmagyaróvár alpolgármestere adta át a város ajándékát Orbán Viktor miniszterelnök köszöntő soraival együtt. Ezt követően az egykori munkatársak kívántak boldog születésnapot az ünnepeltnek.

Balassa Tamás és Németh Attila felvételei:

További képek az Óvár fotók Facebook oldalon

 

Kedves Gyuszi Bácsi!

 

Sok szeretettel gratulálunk 90. születésnapod alkalmából.

Mintha csak most lett volna a nyolcvanadik. Sőt mintha csak most lett volna, amikor beléptem az akkori Növénytermesztési Tanszék ajtaján, ahola három egymásba nyíló szoba egyikét kaptam meg, ahol veled és Szilva Vili bácsival együtt szobatársak lettünk és elkezdődött életünk azon periódusa, amely összekapcsolt bennünket és hol szorosabban, hol lazábban, szakmai és személyes életünk is összefonódott.

Rengeteget tanultunk Tőled.

Tudjuk, hogy küzdelmes élet vezetett számodra addig, amíg 1975-ben a Növénytermesztési Tanszékre kerültél.

Egykori Alma Materedbe, hiszen itt kezdted meg tanulmányaidat, bár később,a XX. század viharai miatt végül is Gödöllőn fejezted be azokat.

Nem volt könnyű életed. Családi háttered miatt, az 1940-es években már az indulás sem volt könnyű, a folytatás még kevésbé.

1944-ben érettségiztél a Magyar Királyi Szent István Középfokú Gazdasági Tanintézetben Székesfehérváron, ahol kitüntetéses oklevéllel, képesített gazda végzettséget szereztél.

Az otthonról hozott gazdálkodási ismeretek, és a gazdálkodás, a föld szeretete mellett ez is meghatározta életutadat.

Ez a szemlélet és ezek az ismeretek segítettek későbbi pályádon, amikor a Rába Vagon és Gépgyárban, a Fertődi Kísérleti Gazdaságban, a nagykanizsai Felsőfokú Technikumban, majd Főiskolán és végül 1975-től Magyaróváron dolgoztál.

Ma, a felsőoktatás viharos éveiben gyakran jutnak eszembe az ezekről az időkről mondott szavaid. Tudod, mondtad nekem, - én ezekben az intézményekben általában nyolc évig dolgoztam. Valamennyit úgy hagytam ott, hogy átalakították, bezárták, vagy megszüntették őket. Le is vontam a következtetést, hogy én általában nyolc év alatt szüntetek meg egy intézményt. Az utolsó nyolc év végén pedig én szűnök meg, mondtad, mármint, hogy elmentél nyugdíjba.

A nyugdíj után sem szakadt meg azonban kapcsolatod az Egyetemmel. Sokszor jöttél vissza segíteni nekünk, kísérletet beállítani, vagy kiértékelni, gyakorlatot tartani, konzultálni, beszélgetni.

Hosszú időn keresztül voltál hadifogságban. Úgy gondolom, hogy ez a kemény iskola, megtanított túlélni, egy különleges életszemléletet adott és kialakította benned azt sajátos világlátást, amit Szodfridt-féle, vagy talán még inkább „Gyuszi bácsii” filozófiának nevezhetnénk, és amely nélkül talán nem is lehetett volna kibírni azt a poklot, amelyen abban az időben keresztülmentél. Viszont mindez megtanított arra is, hogy hogyan segítheti át magát az ember akár a legreménytelenebb helyzeten is, ha nem veszíti el hitét, nem alkuszik meg, de nem reagál hisztérikusan arra, amit pillanatnyilag nem tud megváltoztatni. Nem adja fel a reményt, megtalálja a szűkös lehetőségek között is rendelkezésre álló stratégiákat és rendelkezik azzal a képességgel, hogy észrevegye a dolgok fonákját is, és a legreménytelenebb helyzet komikumából is erőt merítsen. Ez a fanyar humor lényed részévé vált és azt hiszem a későbbi életed során is sokat segített. Számunkra pedig a történetek kiapadhatatlan forrása lett, nagyon sokat tanultunk belőlük, és biztos vagyok benne, hogy a kötetlen beszélgetés során felidézünk majd néhányat.

Talán emiatt is volt, hogy jól tudtad kezelni a hétköznapi élet apró, furcsa helyzeteit is. Emlékszem, még az Egyetemre kerülésem utáni az első években történt a következő eset. Tőled tanultuk a kísérletezés technikáját. Mindig precíz voltál és a maximális biztonságra törekedtél. Egy kísérletet állítottunk be Magyaróvár és Feketeerdő között és azt a kifejezést, hogy GPS még nem ismertük. Tudjátok, mondtad – mindig biztosra kell menni, és legalább három stabil referenciapontot kell felvenni egy kísérlet kitűzése során – ezért bemérjük ezt a kettős villanyoszlopot, azt a javakorabeli fát és biztos, ami biztos, az Óvár – Feketeerdő út középvonalát is. Így is tettünk és megnyugodva vártuk a betakarítást. Még félidőnél sem tartott a kísérlet, amikor az akkori Útfenntartó Vállalat bölcs szakemberei elhatározták, hogy kiveszik a sok balesetet okozó veszélyes kanyart az útból, emiatt a villanyoszlopot áthelyezték, a fát kivágták. Ekkor tanultam meg, hogy az életben minden relatív.

Még legalább egy dolog van, ami alapvetően meghatározta Szodfridt Gyula életét. Ez pedig a gépek szeretete. Egész életét áthatotta a műszaki kérdések iránti érzékenység. A gépüzemeltetés egyik kedvenc vesszőparipája volt. Vallotta, hogy a gépek ugyanolyan odafigyelést kívánnak, mint az állatok, és elmarasztalta kollégáit az állami gazdaságban, amiért nem vették észre az olajcserét és törődést igénylő gépek bánatát. A gépek pedig mintha csak érzékelték volna a szeretetet, viszonozták a vonzalmat, és sok szerelő bosszúságára, olyan gépek engedelmeskedtek és voltak hajlandók elindulni Gyuszi bácsinak, amelyekkel mások rendre kudarcot vallottak.Az édesapja által tervezett „Rába mindenes”-t azt hiszem, a legmodernebb traktor sem tudja felülmúlni a szívében. Később a családban az elmaradhatatlan Trabant Combi hálálta meg a gondoskodást.

De tervezett is gépeket. Ilyen volt a magkender aratógép, amely országos pályázatot nyert, a rugós talajsimító gép, melyet az agárdi AG megvásárolt és később elkezdett gyártani, illetve további újításai: a rost kender aratógép, a zöldség gyökér kiemelő, a málnarázó gép. Mind megannyi történet, amelynek örömeit és buktatóit az évek során megosztotta velünk.

Később is szívesen foglalkozott műszaki problémák megoldásával. A Növénytermesztési Tanszéken is több dolog dicséri műszaki tehetségét. Lúcsonyban, a régi V.-ös előadó vetítőberendezése, lyukkártyás szakirodalom nyilvántartó rendszer, vagy a gyepkísérleteknél használt, a ’80-as években különlegesnek számító elektronikus mérőcellás mérleg megalkotása fűződik nevéhez.

Az oktatásban is szívesen foglalkozott a műszaki területekkel. A szabályozós hidraulikákról, a műtrágyaszórókról, vagy a szántásról szóló előadásai fogalomszámba mentek. Az oktatásban a gyakorlati ismereteknek mindig kiemelkedő jelentőséget tulajdonított.

A ’80-as években a fő tevékenységi területe a matematikai statisztika, a kísérletek tervezése és kiértékelése volt. Fiatalokat megszégyenítő frissességgel és aktivitással sajátította el az új módszereket és segített mindenkinek az ilyen jellegű problémák megoldásában.

Nem hangozhat el köszöntő úgy, hogy még egy dologról nem szólunk. Gyuszi bácsi nem egyedül járta életútját az általunk ismert időszakban. Anikó hűséges társa volt és az ma is, és számunkra ők ketten összetartoznak,a magánéletben és a munkában, az aktív időszakban és a nyugdíjas években egyaránt. Kívánjuk, hogy ez legyen így továbbra is, merítsenek erőt egymásból, segítsék egymást és töltsenek még hosszú és boldog éveket együtt.

A napokban a kezembe került az a köszöntő, amit Gyuszi bácsinak írtam 80. születésnapjára. Úgy döntöttem, hogy néhány mondatát megismétlem, mert az elmúlt 10 év alatt nem veszítettek aktualitásukból.

Gyuszi bácsi volt az, aki mindig önzetlenül segített, aki bármilyen munkáját félretette, ha hozzá fordultunk és a segítségét kértük. Nélküle talán ma sem tudnánk, hogy mit jelent az, hogy latin négyzet, varianciaanalízis, csoportos véletlen blokk, vagy Mahalanobis-féle távolság. Magunk között kicsit irigykedve ismertük el, hogy mindig megelőzött bennünket az új módszerek, programok, számítógépek titkainak kifürkészésében. Köszönjük az együtt töltött éveket, a tanítást, a sok segítséget.

Gyuszi bácsi, számítunk Rád a jövőben is!

Kívánjuk, hogy maradj mindig ilyen friss, fiatalos, tartson meg a Jó Isten erőben, egészségben.

Boldog születésnapot Gyuszi bácsi!

 

Mosonmagyaróvár, 2014. augusztus 1.

 

Schmidt Rezső

(A köszöntő elhangzott 2014. augusztus 1.-én a Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Tanácstermében, a Magyaróvári Várban).

 

Képek a múltból (digitalizálta Csavajda Lilla, dr. Kalmár Sándor és Németh Attila):

 

További felvételek az Alma Mater és a Növénytermesztési Intézet múltjából ide kattintva érhetők el

A magyaróvári Alma Matert bemutató archív filmfelvételek ezen a linken tekinthetők meg (ld. lap alja)

 

Az Óvári Gazdászok Szövetsége ezúton is sok boldogságot és jó egészséget kíván az ünnepeltnek!