Elhunyt Dr. Kiss József (1947-2018)
Szomorú szívvel tudatjuk, hogy Dr. Kiss József tanár úr, ny. egyetemi docens, növénynemesítő 2018. február 19-én, életének 72. évében elhunyt. Kérésének megfelelően temetése szűk családi körben történt.
Dr. Kiss József 1947. január 22-én született Mosonmagyaróvárott. Édesapja, Dr. Kiss Árpád világszerte ismert növénynemesítő volt, akinek elsőként sikerült az általa nemesített triticale fajtákat állami elismerésben részesíteni. Az óvári gazdász apa nyomdokaiba lépve 1965-ben kezdte meg tanulmányait a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolán, agrármérnöki oklevelét 1969-ben vette át.
Szakmai tevékenységét 1970-ben kezdte meg a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutatóintézetben. Triticale nemesítőként kezdettől fogva édesapjával dolgozott együtt. A ’70-es évek közepétől 4 triticale fajta szabadalmaztatásban, a procedúra nemesítési, fajtafenntartási és vetőmag-szaporítási eljárásában vett részt a „Közös Piac” öt országában. Magyarországon, több triticale fajtajelöltből egy fajtájukat ismertek el, a KT-84-et, amely 1993-ig standardja volt a triticale szortimentnek. 2004-ben egy triticale fajtajelöltjük volt az OMMI fajtavizsgálatában.
Dr. Kiss József 1971-ben mutatkozott be a hazai tudományos életben a debreceni Botanikus Napokon. Nemzetközi plénum előtt pedig először Leningrádban, az EUCARPIA Triticale Konferencián és a KGST-országok Rozsheterózis értekezletén szerepelt. Emellett további előadásokat is tartott még Gumpensteinben, General Toshevoban, Szófiában, Quedlinburgban, Gülzowban, Harkovban, Odesszában, Varsóban és El-Batanban. Itt 1978-ban aspiránsként vett részt a mexikói CIMMYT Intézet (Búza és Kukorica Központ) fél éves búzanemesítési kurzusán. Mezőgazdasági genetikus szakmérnöki oklevelét még 1975-ben szerezte a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A biológiai tudomány kandidátusa tudományos fokozatot 1981-ben ítélték oda neki.
1988-ban tért vissza Alma Materébe, ahol a Növénytermesztéstani Tanszékre meghirdetett egyetemi docens munkakört nyerte el. Az 1988/89-es tanévtől kezdődően a genetika és növénynemesítés tárgyak oktatója volt. Oktatási feladataihoz tartozott a vetőmagtermesztés fakultatív tárgy tantárgyfelelőseként e program összeállítása is. 1993-ban alapítványi (ARRAHMA) felkérésre 10 napos, a mezőgazdaságot részben felmérő, szakértői úton vett részt Szudánban. 1992-ben meghívottként, 1996-tól pedig rendes tagja lett az MTA Növénynemesítési Bizottságának. 1999-ben a Magyar Növénynemesítők Egyesülete kuratóriumi tagjának választották.
1999-ben elnyerte a Genetika és Növénynemesítési Tanszék vezetésére kiírt pályázatot. Kezdetben a napraforgó, a triticale és a biológiai alapok megőrzése és fejlesztése kutatási feladatokban vett részt. A habilitációs eljárását 2001-ben folytatta le. 2004-ben a Genetika és Növénynemesítési Tanszék kutatási feladatait a Növénytermesztési Intézet Tanszékeivel együttműködve végezte, amelyeket röviden az alábbiak szerint lehet csoportosítani:
- A biológiai alapok megőrzése.
- A Növénytermesztési Intézetben termesztett növényfajták szükség szerinti citológiai, populációgenetikai értékelése, változó környezeti feltételek között.
- Különleges minőségű kenyérgabona, tönkölybúza és triticale előállítása.
- Abrakhüvelyesek nemesítése, genotípus-környezet interakciójának vizsgálata.
- A kenyér minőségének vizsgálata, módosításának lehetőségei.
- DH növények előállítása, nemesítési alapanyag céljára.
- A triticale nemesítése abiotikus és biotikus stressztényezőkkel szemben.
- Új, primer triticale törzsek előállítása, a biológiai alapok növelése.
- Elektronmikroszkópos pollenvizsgálatok a hidegtűrő genotípusok összehasonlításra, szelekciójára.
- Magyaróvár szerepe a magyar nemesítés történetében.
A belföldi és külföldi szakmai kapcsolatai főként a triticale kutatáshoz, illetve a poliploidok előállításához köthetőek. Kiemelkedő volt az a sokéves kapcsolat, amely a mexikói CIMMYT intézettel állt fel és hozzájárult a nemesítési alapanyagok cseréjéhez, a törzsek alkalmazkodóképességének értékeléséhez, a biológiai alapok bővítéséhez. Tanszéke a tönkölybúza és a triticale alkalmazkodóképességének értékelésére néhány „organikus gazdálkodó” üzemmel is megoldást kereső munkakapcsolatot épített ki.
Szakmai és tudományos továbbképzés keretében – a belföldi tanulmányokon kívül – járt az Amerikai és a Mexikói Egyesült Államokban, Szudánban, Izraelben és más európai országokban. Kandidátusi és PhD, valamint akadémiai doktori védésen többször volt opponens és bizottsági tag. Kandidátusi fokozat elnyerésére egy aspiránsnak volt vezetője. Rendszeresen bírált dolgozatokat a CRC és az Acta Agronomica részére. Egyik lektora volt Sutka József: Citogenetikai és Velich István: Növénygenetika c. könyveknek.
2007-ben történt nyugdíjazását követően még aktívan dolgozott, nyugalomba vonulására 2012-ben került sor. Munkásságát 1992-ben Miniszteri Elismerő Oklevéllel ismerték el. 2017-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapta meg Dr. Fazekas Sándor földművelésügyi minisztertől a növénynemesítés területén elért jelentős kutatási eredményeiért, valamint oktatói tevékenységéért.
Tanítványai, az óvári gazdászok családja emlékét örökre megőrzik.