Gróf Bethlen István

Dr. dr. h. c. bethleni gróf Bethlen István (Gernyeszeg, 1874 - Moszkva, 1946) mezőgazdász, jogász, nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, politikus, országgyűlési képviselő, földművelésügyi miniszter, Magyarország miniszterelnöke, a XX. századi magyar történelem egyik meghatározó alakja.

A tiszteleti tagok sorában következő dr. dr. h. c. Bethlen István gróf (Gernyeszeg, 1874 - Moszkva, 1946) az előző évszázad legjelentősebb, századformáló magyarjai közé tartozott, egyike volt a XX. századi magyar történelem képzett, széleskörű és mély gazdasági, jogi, történeti ismeretekkel rendelkező, kitűnő taktikai érzékkel, szónoki tehetséggel bíró politikusainak. Tanulmányait vendéghallgatóként folytatta Magyaróvárott, gazdász oklevelét 1900-ban szerezte meg. Az akadémia elvégzése után Bethlen István erdélyi birtokain kezdett gazdálkodni, és irányította a család 5500 kataszteri holdon elterülő gazdaságát. Politikai karrierje is ekkor indult, 1901-ben a Szabadelvű Párt programjával szülőföldjének, a marosvásárhelyi választókerületnek országgyűlési képviselőjévé választották. Ettől kezdve egészen 1939-ig – leszámítva a 1919 és 1921 közötti nyugtalan időszakot – folyamatosan parlamenti képviselő, majd ezt követően felsőházi tag volt. A Tanácsköztársaság alatt vezetésével alakult meg a Magyar Nemzeti Bizottság, mely Antibolsevista Comité néven vált ismerté. Bethlen egyúttal a szegedi ellenkormány bécsi képviselője és „titkos erdélyi miniszter” is volt. Részt vett az I. világháborút lezáró béketárgyalásokon, majd pártjával az 1920-as választásokon a második legtöbb mandátumot szerezte meg. Sikertelen kormányalakítási tárgyalásait követően támogatta a szintén óvári gazdász gr. Teleki Pál miniszterelnöki kinevezését, majd annak 1921. április 14-én elfogadott lemondása után kinevezték Magyarország miniszterelnökének, egy időben – többek között – a földművelésügyi tárcát is ő irányította.34 Az I. világháborút elvesztő, a trianoni békediktátum által szétszaggatott, gazdasági potenciáljától megfosztott – a külföldi politikai elit egy része szerint is működés- és életképtelen – ország élére került. Az adott körülmények ellenére sikerült újra megteremtenie az ország gazdasági és politikai stabilitását – a pénzügyi helyzet rendbetétele után a hazai gazdaság fejlődési pályára állt –, majd elkezdhette egy modern szociálpolitika alapjainak lerakását. „Miniszterelnöki tevékenysége a »bethleni konszolidáció« megjelöléssel rögzült a magyar történelmi tudatban” – olvashatjuk a miniszteri pályaképeket is közlő Agrárvilág Magyarországon 1848-2002 c. kiadványban.35 A jövő egyik legfontosabb zálogának a közoktatás fejlesztését tartotta. Magyarország nemzetközi versenyképességének növelését csak kiművelt, versenyképes tudással rendelkező emberanyaggal tudta elképzelni. Politikájában ez is rendkívüli hangsúllyal szerepelt, gondoljunk csak vallás- és közoktatásügyi miniszterének, gróf Klebelsberg Kunónak előrelátó és eredményes munkásságára. Bethlen miniszterelnöksége alatt megszűnt hazánk nemzetközi elszigeteltsége, emellett politikáját Magyarország területi revíziójára történő felkészülése határozta meg.

Kormányzásának eredményességét, és egyben a korszak nehézségeit egyaránt érzékelteti, hogy 1917-től – Tisza István miniszterelnökségét követően – a Bethlen 1921-es kinevezéséig eltelt rövid időszak alatt 12 (!) kormány, illetve kormányzótanács váltotta egymást az ország élén (és akkor a Tanácsköztársaság alatti két ellenforradalmi vezetést bele sem számítottuk a „végösszegbe”). Bethlen utódait szintén hamar elkoptatta a történelem. A népköztársaság 1948-as kikiáltásáig eltelt 17 év alatt 14 miniszterelnök követte őt a kormányfői székben. Az ország nehéz helyzete ellenére Bethlen István gróf 10 eredményes évet tudhatott maga mögött Magyarország élén, egészen 1931-es leköszönéséig. A hivatali idő hossza alapján összeállított képzeletbeli listán ezzel őt az összes, egykor regnáló magyar miniszterelnök közül csak Tisza Kálmán előzi meg, a maga 14 évig tartó kormányzásával. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatósági, a Felsőház örökös tagját 1928. május 18-án választották meg az MTA tiszteleti tagjává.36

Estók János - Fehér György - Gunst Péter - Varga Zsuzsanna: Agrárvilág Magyarországon 1848-2002. Argumentum Kiadó és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum kiadása, 2003. 354-355. p.
Markó-Burucs-Balogh-Hay: i. m. I. köt. 141-143. p.
Németh Attila (szerk.): Biographiae Óvárienses I. Válogatott életrajzok a magyaróvári agrár-felsőoktatás 190 éves történetéből (1818-2008). Kiadja az Óvári Gazdászok Szövetsége. Mosonmagyaróvár, 2009. 92-116. p.